Az engedély nélküli szoborállítás, mint a szabálysértési kódex díjtétele

Az engedély nélküli szoborállítás, mint a szabálysértési kódex díjtétele Ahogy az emlékeimet bányásztam, hirtelen feljött egy jó élmény.

Amikor a 90-es évek közepén az egyik parlamenti párt Aczél György valahai (kisebb) posztjára ejtőernyőzött engem a kulturális minisztériumba. Igyekeztem keveset hibázni. Ebből az lett, hogy nem sok kicsit hibáztam, hanem néhány orbitálisan nagyot, többek között azért, mert az ellenzéki mozgalomban szocializálódva az a tévképzet alakult ki bennem, hogy „az igazság mindennél előbbre való”. Hát egy hivatalnoknak biztosan nem!

Valósággal az őrületbe kergetett a rettenetesen sok „egyeztetés”.

Eleinte azt hittem, hogy ez csak a jó ügyek elkaszálásra rendszeresített mechanizmus. Aztán lassan rájöttem, hogy ez arra is jó, hogy a jogszabályok, törvények későbbi mellékhatásait lehetőség szerint előre kiküszöbölje.

Egy nap úgynevezett „tárcakörözés” keretében a Belügyminisztériumból érkezett hatalmas paksaméta landolt az irodámban. A „szabálysértési kódexet” akarták a megváltozott viszonyokhoz igazítani.

Elkínzottan végignéztem a vezetői értekezlet résztvevőin, és már raktam is arrébb az elintézett ügyek kupacába. Ám akkor megszólalt a fanyar személyiségű, művészettörténész végzettségű BG, és azt mondta: – Elnézést, Államtitkár Úr, van itt valami, amit érdemes szóba hozni.

Az „engedély nélküli szoborállítás” tényállása a szabálysértési kódexben már hosszú ideje 5000 Ft. Ennek megítélésem szerint már semennyi visszatartó ereje nincs. Szerintem próbáljuk 30 ezer forintra emelni…

Itt értettem meg, hogy mi a közigazgatás… Minden mindennel összefügg!