Anekdota a Tisza-család Bihar megyei beágyazottságáról A nagyváradi különszámba már nem fért ez a több szempontból is beszédes anekdota, amelyet Nagy Endre könyvében olvastam (Egy város regénye). „Aztán meg Nagyvárad a Tiszák ősi városa volt. Tisza Kálmán, a vén generális és Tisza István, a jövő embere, az országos politika közben is sűrűn ellátogatott ide, hogy egy órácskát eltereferéljen a Bihar megyei Kaszinóban, és hogy Hamza Miksa nótái mellett elvacsorázgasson a Rózsabokorban. És a híres bihari dzsentrik, a Beöthyek, Szunyoghok, Cziffrák, Balásházyak, Fényesek, szegrőlvégről mind atyafiságban van a Tisza családdal. Az ősi családi birtokok nagyrészt már rég elúsztak, de megmaradt tápterületnek a Vármegye és az Állam. Ebből a kapcsolatból fakadt a bihari urak liberalizmusa. Közismert anekdota, hogy egyszer a Szunyogh gyerek keserves biflázással készült odahaza az érettségire, és az öccse pirosló örömmel rontott be hozzá, és lelkendezve kiáltotta: — Ne tanulj, Bandi! Pista bácsi lett a miniszterelnök!” Nagyváradról hazatérve olvastam, hogy a Tiszák pocsék állapotban lévő geszti kastélya egy minapi kormányhatározattal a református egyház birtokába került. Alább egy kép a nem kimondottan fényűző kastély mai állapotáról. (A fényképész nevét nem leltem meg az interneten.)