Amit eddig a kurátor sem tudott
Kívánok minden kurátornak ilyen művészt: Útisz feladataim háromnegyed részét elvégezte. Az egyetlen lényeges ötletem, ami meg is valósult, az volt, hogy hagyományos katalógus helyett készítsünk egy beszélgetőkönyvet. Itt aztán ért néhány meglepetés. A művész többszöri kérdésre is tagadta, hogy őstehetség volna. Az ugyan hamar kiderült, hogy érdemes a rajztudását fejlesztenie, és szorgalmasan járni is kezdett mindenféle szakkörökre, később a zebegényi művésztelepre is (oda az akt-rajzolás lehetősége vonzotta). Amikor elsőre felvették az Iparművészeti Főiskolára, a kisképzőt végzett évfolyamtársak még mindig felülmúlták őt – igaz, művészettörténészeti jártasságban ő járt az élen. Mácsai Pál azt mesélte a papájáról, Mácsai István festőművészről, hogy hatévesen ő is állatokat rajzolt, mint minden gyerek, de „nem úgy”: egy oroszlán például kifelé ugrott a papír síkjából, anatómiailag tökéletesen helyes rövidülésben. Ezek szerint egy Mácsaihoz, sőt Dürerhez mérhető rajztudáshoz nem kell feltétlenül születni?
Azt tudtam, hogy a művész gimnazista korában szavalóversenyeken lépett fel, nem kis sikerrel, hogy irodalmár családba született, ahol illett minden gyereknek kiolvasnia a Buda halála egy réges-régi példányát. Azt azonban nem tudtam, hogy a bölcsész pályát is komolyan mérlegelte, és leginkább papája ’56-os múltja miatt vetette el a jelentkezést. Akkoriban az – a bölcsészkaron – még számított, a „külvárosi” Iparművészetin már nem.
Azt tudtam, hogy fiatal korában írt már verseket (ki nem?), de hogy nem volt év, hogy nem írt volna, az őszintén meglepett. Meg az is, hogy nyilvános írói karrierje egy papírmerítő műhely jóvoltából indult el...
A kiállításra az eredeti ötletem az volt, hogy valahogy mutassuk be, hogyan lett a képzőművészből fokozatosan író. Ebből azonban csak
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
by
egy olvasósarok, meg a beszélgetőkönyv kisebbik része valósult meg.
Ehhez olyan multimédiás eszközpark, nagyobb hely kellett volna, ami ez alkalommal szóba se jöhetett.
Azt tudtam, hogy Útisz nagyon fiatalon kapott Munkácsy- és Balázs
Béla-díjat is, de azt nem, hogy ugyanabban az évben akarták neki adni mindkettőt. Még telefonja se volt, ezért a Pannónia Filmstúdióban
hívta fel egy minisztériumi hölgy, hogy ő melyik Orosz István, aki a Munkácsy-díjat kapja, vagy a másik, aki a Balázs Béla-díjat. Rövid úton kiderült, hogy mind a kettő ő. „Az nem lehet” – kiáltott fel a hölgy, egy ember egyszerre nem kaphat meg két díjat... És OI, aki azért apjától örökölt némi filológiai hajlamot, a listákat nézegetve rájött, hogy Gaál József képzőművész került az ő helyére, hiszen az utolsó pillanatban a sajtónak kiadott listában a Gaál név az ábécében az Orosz név helyére került, holott nem ott lett volna a helye.
Jól tudtam, hogy Útisz, mint a nemzeti közép ritka képviselője azon kevesek közé tartozik, aki tagja mind a Széchenyi Művészeti
Akadémiának (hamarabb) és a Magyar Művészeti Akadémiának is (később). De azt sose mertem megkérdezni tőle, hogy egy időre (jóval a NER előtt) miért vállalta az MMA ügyvezető titkári állását. Hát persze hogy azért, hogy közelítse a két akadémiát, talán össze is vonja. Atyai jó barátja, Lator László volt akkor a SzIMA titkára, ő hamar lehűtötte várakozásait. Azzal nyugtatta, ne izguljon, Rómában például számos művészeti akadémia van. OI nem nyugodott meg, és rövidesen távozott az MMA vezetői posztjáról.
Mikor a beszélgetésnek erre a pontjára értünk, vettem a bátorságot és megkérdeztem, szerinte mi teszi manapság a nemzetet. Nagyon jót válaszolt. Érdemes lesz fellapozni a könyvecskét.
(Alább lásd a híres plakát eredeti változatát, mielőtt a francia szót az oroszra cserélték, érthető kampány okokból. Forrás: istvanorosz.com.)
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium
Vademecum Newsletter 976/2025 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft