Alexander Brody – Nagy József Megtalálni Serendipityt_710

Alexander Brody – Nagy József: Megtalálni Serendipityt (Véletlenszerű – Lényeges – Felfedezések) Meghökkentő páros interjúkötet, amely egy idő után nem ereszti az olvasót. Egy ötvenéves, méltán hírneves, ám megjegyezhetetlen nevű újságíró megmagyarázhatatlan barátságba keveredett a nyolcvanöt éves, nagyon is ismert nevű világpolgárral. Az újságíró életút-interjút akart csinálni atyai jó barátjával, ám az csak úgy állt rá a dologra, ha ő is kérdezhet. És kérdezhetett.

A történetekben hamar olyan ellentétek jelentkeznek, amelyek kis híján szétfeszítik a kereteket. Az egyik alany a magyar irodalmat új pályára állító próza- és drámaíró unokája, aki tizenöt éves korában, egy budai villában eltöltött gyerekkort követően kivándorolt Amerikába (zsidó család sarja, de ez soha nem jelentett neki szinte semmit, magyarnak tekintette magát egész életében). A másik egy paraszti gyökerű proletárcsaládban nőtt fel, a kispesti KISZlakótelepen. Az egyiket (kis túlzással) agyonnyomja a családja, a másik esetében (nem túlzás) vele kezdődik a dinasztia. Két, különbözőképpen tehetséges és vonzó ember. Egyikük a lehető legkanyargósabb életpályát írta le, négy földrészről származó négy feleséggel, a világ egyik legjobb egyetemén végzett. Másikuk lófarkas self-made man, akit a tanítóképző után a véletlenek sora vezetett oda, hogy mára beírta nevét a magyar újságírás történetébe. Nehéz lenne kiradírozni Bálint György és Zsolt Béla társaságából. Még Bächer Iván is lehet belőle.

Brody reklámszakember volt egész aktív életében. Elmeséli, hogyan lett kifutófiúból néhány évtized alatt a hatalmasra nőtt cég elnöke. Sok apró, tréfás történet szerepel a könyvben, sok iróniával előadva. Brody sok nevet szóba hoz, Einsteintől Borgesig, lassan esik le a tantusz, hogy ő nem dobálózik e nevekkel – neki üzemszerűen jönnek szembe a történelmi/üzleti/művészeti nagyságok.

Érdemes összevetni, mikor izzik fel a legjobban a két alany hangja: nem nehéz kiválasztani az illető részeket. Brody a szivarokért lelkesedik a legjobban: „Minden jó szivar a kedvencem. Különösen a kubai. A listám betűrendben, de nem rajongási sorrendben a következő: Bolivar, Cohiba, El Rey del Mundo, Hoyo de Monterrey, H. Upmann, Por Larrañaga, Montecristo, Partagás, Punch, Ramon Allones, Romeo y Julieta, Saint Luis Rey. Ez mind kubai márka, melyeken belül számos, egymástól különböző egyéniségű típus található. Például a Cohibától a Behike a legkedvesebb, a Montecristóból a 3-as, a Partagásból a Lusitanias.”

De van itt sok más minden is: lovak, minden mennyiségben, luxuséttermek, stewardessek (egy levegőben megesett gáláns kalandjáról is értesülünk), de legjobban a magyar nyelvet szereti, talán a két gyerekét kivéve. Legkedvesebb magyar szava a „párom”, míg az angol nyelvből a címben szereplő „serendipity”. (Nem, nem idézem a megfejtését. Tessék elolvasni a könyvet! Arról szól.)

Nagy József hangja a Fradit emlegetve forrósodik fel a legjobban: „Kölyökkorom óta járok Fradi-meccsre, focira, az első bérletem 1981-es, a mai napig a tárcámban hordom, illetve már az 1982-est, mert a korábbit táskástul elemelte egy betörő a fejem mellől a hálószobámban. Iratok, laptop, pénz, telefonkönyv, de legjobban az a kis papír hiányzik. Szóval, ha emlékezetes sportesemény, akkor Ferencváros, mondjuk, az 1981-es bajnokavató, vagy a BL-szereplés 1995-96-ban, és persze a magyar válogatottat kísérve a Munkácsy Marci barátommal végigsátrazott 2016-os Európa-bajnokság Franciaországban: Bordeaux, Marseille, Lyon, Toulouse. A Fradi szerelem, az identitásom része. Benne a gyerekkorom Kocsor Jancsi barátommal, akinek az édesapja először vitt minket az Üllői útra.

Benne egy családi barát, Hargitai Karcsi bácsi, akitől azt a bizonyos

első bérletet kaptam. Amit, aztán a középiskolás években Petrecz Peti barátommal kiadogattunk a stadion betonkerítésén, így lógtunk be olykor öten-hatan, csóringerek.”

Hát ebből a két anyagból van összegyúrva, néhány tucat fénykép segítségével, ez az elképesztő könyv.

Sokáig azt gondoltam, hogy ezt a két embert nem köti össze semmi az égvilágon. Amikor becsuktam, már tudtam, hogy két dolog is. Az egyik a magyar nyelv imádata. A másik, hogy mind a ketten embereket gyűjtenek. Az egyik hobbyból, a másik hivatása szerint.

Milyen szerencsések, hogy megadatott nekik egymás barátsága – így örök lenyomat készülhetett róla.

(Magvető, 2019, szerkesztette Dávid Anna. A borítót Réczey Zoltán, a kötetet Pintér József tervezte, 286 o., 5499 Ft.)