Aláírásgyűjtés a néprajztudományban
A nyár közepén, a Facebook oldalamon többször is találkoztam egy nagyot szóló petícióval, egy olyan közegből, amire ez nem jellemző. Ez volt a címe: Tiltakozás etikátlan publikációs gyakorlat ellen. Így
szólt:
„Alulírott magyar társadalomtudósok, néprajzkutatók, folkloristák, történészek és kulturális antropológusok megdöbbenéssel olvastuk
Mátéffy Attilának a Valóság 2024/5. számában megjelent írását Pócs Éva „A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében.
Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció” című tanulmányáról.
Meggyőződésünk, hogy a tudomány művelésének lényege a tudományos vita, a vélemények ütköztetése, amelynek része a szigorú kritika, az adatok, források és módszerek bírálata is. A tudományon kívüli ideológiai-politikai minősítéseknek, a vitapartnerek gyalázásának, emberi-erkölcsi lejáratásának azonban nincs helye. A hazai tudományosság hagyományaihoz méltatlan írás olyan vitakultúrát és megszólalásmódot képvisel, amely nem a kutatási eredményekre vonatkozó tudományos érvekkel, hanem a kutató személye elleni támadással kíván saját nézeteinek érvényt szerezni.
Ezúton szeretnénk határozott tiltakozásunkat kifejezni a fenti gyakorlat ellen.”
Itt egy 14 névből álló olyan lista következik, amelyik a magyar néprajz- és történettudomány színe-javát képviseli, Andrásfalvy
Bertalantól Fodor Pálon, Klaniczay Gáboron át Sárkány Mihályig és Vargyas Gáborig.
Nos, már indultam volna kedves Szabó Ervin téri könyvtáramba, ám az nyár lévén, zárva tartott. Így az internethez fordultam. Ott aztán kénytelen voltam 1100 forintot fizetni a letöltésért – ingyenesen csak jóval régebbi számok voltak hozzáférhetőek.
Nos, mondhatom busásan megérte a ráfordított pénzt. Olyat olvastam, amit hosszú bölcsészpályafutásom alatt még sohasem.
A felháborodást keltő írás egy botrányos vitairat egy nagy tekintélyű, 88 éves professzor, Pócs Éva A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. Rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció című írása ellen, amely a következő cikkgyűjteményben jelent meg: Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvéselméletek szorításában. Budapest, 2023, Typotex Kiadó.
A Valóság folyóirat 2024 májusi számában közölt cikk címe: A honfoglaló magyarok világfája Pócs Éva illúzióinak fényében Prekoncepció, koncepció, miszkoncepció – avagy a képmutatás módszertana.
Az alábbiakban – tudás és tájékozottság hiányában – természetesen meg sem kísérlem megállapítani, kinek van igaza. Mindösszesen azt próbáltam meg kideríteni, hogy indokolt volt-e a neves tudósok felháborodása.
Sőt, az ítéletet az olvasókra bízom! Három gondosan kiválasztott bekezdéssel igyekszem segíteni a döntést.
1.)
„(Bevezetés) Tanulmányomban Pócs Éva szakmai tévedéseiről és etikai mulasztásairól lesz szó. Ezek részint a honfoglaló magyarok világfára vonatkozó elképzeléseinek általa vélt igazolhatatlanságáról szóló »elemzésének« öntörvényű céljaiból és módszereiből következő belső hibái folytán, részint ezektől független külső tényezők hatására keletkeztek. Vitacikkemben azt kívánom bemutatni, hogy a Pócs Éva által elkövetett belső hibák, saját szóhasználatával élve »félresiklások« is nagymértékben tudományon kívüli tényezőkkel függenek össze. Mindezt hiányosan adatolt, hibáktól hemzsegő, egyoldalú és etikai szempontok szerint sem makulátlan írásművének bírálatán keresztül mutatom be.”
2.)
„(Pócs Éva etikai, morális vétségeiről dióhéjban – továbbra sem feledkezve meg a szakmai vonatkozásokról) Ebből a szövegből csak úgy süt a tekintélyelvűség. Pócs Éva mintha a Félresiklás-elhárító Központi Bizottság illetékes elvtársnőjeként vezényelne: kutatói véleményeket tűr, tilt, támogat. Ahogy olvassa az ember a mások tekintélyelvét ostorozó tekintélyelvű szöveget, önkéntelenül eszébe jut Bástya elvtárs mára klasszikussá nemesedett mondata A tanú című filmből: »Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység.« Pócs egész szövegének retorikája élesen szemben áll azzal az általa kifejteni kívánt elvvel, miszerint a tudományos diskurzusban a tekintélyelvűségnek nincs helye. Bort iszik, vizet prédikál.”
3.)
„(...) Elmondható, hogy egy, az államszocialista tudománypolitika szokásrendszerében gyökerező kontraszelektív posztszocialista társadalomtudományi intézményi gyakorlat vezetett odáig, hogy a szóban forgó írásmű egyáltalán megszülethetett és adekvát szakmai ellenőrzés nélkül ebben a formában megjelenhetett. Pócs Évának a jelen vitacikk tárgyául szolgáló írásművében kiugróan nagy számban találhatók tévhitek, téves értelmezések, félreértések, előítéletek, koncepciózus, illuzórikus elképzelések, hiányosságok és más szakmaiideológiai hibák. Ez a magyar néprajztudomány mintegy kétszáz éves történetének szellemi-etikai mélypontja. Ez a színvonal több mint három évtized posztszocialista kontraszelekciójának az egyenes következménye. (...)”
Sapienti sat. (Plautus szép, tömör latinságú kifejezése szerint: a bölcsnek ennyi elég...)
Kiderült, a cikket nem csak pénzért lehet megvenni, hanem ingyenesen letölthető a Magyar hieroglif írás (A magyar megmaradás csoportja) nevű Facebook oldalról, ahová a szerző – vélhetően a folyóirat engedélyével – feltöltötte. Elolvasható itt.
(A Valóság című folyóirat 1958 óta jelenik meg. Jelenlegi
főszerkesztőjéről, Kucsera Tamás Gergelyről (1976-) a folyóirat honlapján többek között ezt lehet megtudni: egyetemi tanár, a Magyar
Művészeti Akadémia levelező tagja, közgazdász (MBA), nemzetközi
szakértő, a filozófiatudomány, valamint politikatudomány doktora (PhD), a Széchenyi István Egyetem, valamint a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) professzora, korábban a Magyar
Művészet társfőszerkesztője, a köztestületi Magyar Művészeti
Akadémia első főtitkára 2011 és 2021 között; 2021 novembertől a Magyar Nemzeti Bank elnökének főtanácsadója.)
