Akik maradtak – Tóth Barnabás filmje Ez a szép, emlékezetes, lassú film eredetileg tévéjátéknak készült. Nem is az új magyar sikerek kovácsa, a Filmalap, hanem az ún. Média Mecenatúra Program adott hozzá pénzt, a mozifilmeknél szokásos összegnél jóval kevesebbet. Végül ez lett a magyar Oscar-jelölt, így került a mozikba. A most negyvenkét éves Tóth Barnabás a magyar színházi és filmes szcéna egyik legsokoldalúbb alakja. Gyerekkorában szinkronszínész volt, aztán közgazdász, és mivel színésznek nem vették fel, producerés rendező diplomát szerzett. Az improvizációra szakosodott Momentán Színház tagja, angolul és franciául is képes rögtönözni. Veiszer Alinda alapos interjújából kiderül, a rendező „minden oldalúan fejlett”, polgári lény, részben értelmiségi, önálló, határozott véleménnyel, akinek el kell tartania három gyerekét. Magát művésznek és mesterembernek tartja. A róla szóló Wikipédia szócikk hosszú listákat közöl különböző alkotásairól. A Vademecum nem különösebben magas ingerküszöbét eddig csak a Susotázs és az Újratervezés című rövidfilmjei lépték át, az utóbbira a visszhangtalan kezdet után az interneten négy nap alatt 1,4 millióan kattintottak rá. A film F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyve alapján készült. Az írónő ezt írta a kötet hátsó borítójára: „A szép-emberit akartam megírni, azt, amit az én túlélőimtől kaptam, láttam. Az ocsmány-emberit már annyian megírták, és olvassák is boldog borzongással. Hátha a szépre is lesz kíváncsi szem és fül. Ezt a történetet nekik, az élesfülűeknek ajánlom. (…) Ennek a történetnek a hősei a túléléssel küszködtek. Talán szebben, mint sok kortársuk. Mert korábbi életükből volt elegendő szeretetforrásuk, ami nemcsak 44 traumáját segített begyógyítani, hanem 1950-et is átvészelni. Szabad-e ebben a férfivilágban leírni, hogy a gyógyítás mindig a szeretetről szól?”
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.