Ahol Engels Marx elé rukkolt
Ahogy többször is emlegettem, napi szinten karbantartom a Facebook folyamomat, így minőségi tartalmakhoz jutok. Van, amit biztosan nem
én akartam, de az algoritmus mégis jól mérte fel, hogy érdekes lehet nekem. Így került elém Konok Tamás történész, közíró, a baloldali radikális mozgalmak szakértőjének hallatlanul érdekes posztja Engelsről, az „örök második” 204. születésnapján. Így kezdődik:
„Furcsa helyzet örök másodiknak lenni valami rögzült
szókapcsolatban, taknak a tiktakban, jangnak a jinjangban, pannak a sztanéspanban (már itt, Magyarországon, ahol még egy Ollie-t sem érdemel az ember), és persze Engelsnek a marxengelsben (mikor még nem lett parizer a marxengelslenin szikkadt, obligát egyenszendvicsében).
(...) Friedrich Engels valóban sokat tett ezért; azért az önként vállalt és megélt szerepért, ami aztán ráégett egész életművére. Hogy ő a második a párban, ő a mindig alul ülő gyerek a libikókán. (...) Hiába követelne mást még az ábécé önkényes rendje is, döcögősen hangzana az, hogy »Engels és Marx«”).”
Ez még csak a sok örömet tartogató poszt eleje volt, de máris eszembe jutott, hogy én bizony ismerek egy helyet, ahol pont ilyen sorrendben hangzik el a két név. A Fortepanon található. Krétával van leírva a két név.
Ehhez annyit kell tudni, hogy néhány éve a Fortepan csapatban felmerült, hogy a képanyag nem jellemzi jól a borzalmas magyar 20. századot, mégpedig az erős „cukiságfaktor” miatt (nemzetközi
Vademecum Newsletter 968/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft közönségnek: „cuteness fallacy”), ennek okai szerteágazóak, de ismertek. Hogy csökkentsük ezt a faktort, a BRFK Bűnügyi helyszínelő csoportjának a Fővárosi Levéltárban található anyagait kezdtük feldolgozni. Ezen belül is az ‘56 utáni antikommunista graffitiket. Ezek közül való a következő gyöngyszem: Vademecum Newsletter 968/2024 by András Török
by
Azok kedvéért, akik esetleg nem tudnák kibetűzni, betűhíven
lejegyeztem a szöveget, a sorvégeket is jelezve, mint egy versben: „ARRA TANÍT / ENGELS ÉS / MARX TI JÉD / A WC AMIBE /
SZARSZ DE-
/
HA NYAKIG VAGY A / SZARBA KAPASZ / KODJÁL AZ ÉLET SZÍN / VONALBA”
Nos, az közel sem tökéletes helyesírás arra vall, hogy kevéssé
iskolázott, ám versszerető ember lehetett a lázadó hajlamú szerző...
Csak remélni lehet, hogy sose kapták el. A Fortepan adatolása szerint a kép 1961-ben készült.
De ez csak egy kitérő. Konok Tamás posztja remek. Az elején Marxról fest egy karikatúrát: „Marx volt a mennydörgő zseni, a mindig forrongó, önmarcangoló barbár, a lázas dekonstruktőr. Marx úgy vitatkozott, dühöngött, írt, mint egy örökké benzedrinen és hasison pörgő beatköltő, teljes erővel, mindig újba kapva, a tenni és mondani akarás örök mámorában.”
Aztán rohamtempóban végiglohol Engels változó minőségű könyvein.
Nem fukarkodik a dicséretekkel sem, ahol kell, de azért kioszt néhány kokit is. Minden szempontól remek, tömör, vicces, alapos írás. Föl se merül, hogy Konok ne olvasta Engels minden egyes művét.