A Göteborgi Könyvvásár élménye Az a tisztesség ért, – engem, szerzőt – hogy állami pénzen kiutazhattam 18 igazi író társaságában a nagy könyvvásárra. Két program is Budapestről szólt, gondolom ezért. Amikor kérdeztek, vállalom-e, egy nap alatt kellett válaszolni – gondoltam, valaki visszalépett, akkor juthattam eszükbe. Egyébként az írók névsora ellen nemigen lehet kifogást emelni. Legfeljebb az lehet a kérdés, érdemese olyan személyt kiutaztatni, aki sem nem beszél jól angolul, se nem várható, hogy megjelenik a könyve svédül. De az is lehet, hogy az egész lehetőséget fiataloknak kellene fenntartani… Mindannyian hallottuk hírét a csütörtöki megnyitó beszédben elhangzott, Magyarország politikáját illető kemény szavaknak, a másnapi, a stand körül rendezett tüntetésnek (a pisilni kéredzkedő írónőt sem engedték ki), de ennek szombatra, amikor én és még néhány más vendég érkezett, semmi nyoma nem volt. Az esti nagy fogadáson a könyvvásár vezetői kitüntető figyelemmel beszélgettek a magyarokkal. A két fellépésem közül az egyik Tóth Krisztina és Kukorelly Endre társaságában zajlott, nem igazán népes közönség előtt. A moderátor hölgy, a helyi művészeti egyetem dékánja néhány nappal ezelőtt újra írt, hogy mindenkit a kerítés érdekel, valahogy térjünk ki erre a beszélgetés során. De végül ő is elfeledkezett a témáról. Szexi-e Budapest, változatos-e, mit kezdett a szabadsággal, miért nem akar elköltözni Krisztina, mit mondott az én holland barátném 1982-ben, mennyire van jelen a kultúra, ilyesmi. A néhány tucat néző nem töltötte meg ugyan a méretes termet, de néha nagyokat nevetett. A másik fellépésem, amely a stand mögötti kis színpadon zajlott, egy páros interjú volt. Egy Hasse Nylén nevű szerző, aki svédül írt útikönyvet, faggatott engem és viszont. A hórihorgas, örökmozgó, fiatal hatvanas ember állandóan a standon volt, hatalmas lelkesedéssel