Adohanyutcaigettoemlekmu

Page 1

A Dohány utcai gettóemlékmű „Az emlékmű nem arra való, hogy történelmet tanítson, és pláne, hogy politikai programokat együgyű szimbólumaival elbeszéljen, hanem hogy a lelkeket a szépség géniuszával megihlesse.” Ezt írta Nagy Endre, a híres konferanszié és újságíró az Újság 1934. április 24-i számába. Apropója az akkor felavatott Tisza István-szobor volt, amelyet ízekre szedett. A mondás gyakran eszembe jut, amikor ebédelni megyek, és rossz sorsom – majdnem mindennap – a német megszállás áldozatainak emelt emlékmű mellett visz el. Jó sorsom viszont néhány hete véletlenül elirányított a Dohány utcába, ahol belebotlottam a gettóemlékműbe. (Részben ez is korten-acélból készült, tudják, az ama divatos, tovább már nem oxidálódó rozsdás anyag.) Azóta újra, előre megfontolt szándékkal elmentem. És továbbra is nagyon jelentősnek tartom. Mert (szemben amazzal a másik, vele szinte egy időben emelt emlékművel) eszköztelen, földön járó, őszinte, magyarázatra nem szoruló. Még tanítja is a külföldieket és belföldieket. Ezenfelül megihleti a lelkeket a szépség géniuszával. Pont, ahogy Nagy Endre megkívánta. Ettől még nagyon tetszik az Urbanista blog szerzőjének a tervek alapján kimondott véleménye, aki ezt írta: „Szükség van rá? Nem. Egyáltalán nincs rá szükség. Mint ahogy újabb 56-os, meg Trianon-emlékműre sincs szükség. Valami egészen fura kép él a ma emberének a fejében az emlékezésről. Egy emlékműnek az a dolga, hogy mindennap emlékeztessen, esetleg jeles évfordulón odamenjünk és emlékezzünk előtte. Nem az a lényege, hogy minden jeles évfordulón állítsunk egy újat. A szexista megkülönböztetés ellen sem az a legjobb harcmód, ha minden évben bevezetünk egy új nőnapot a régi mellé, amíg be nem


Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.