Aborostyanszemunyul

Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl Ennek az érzéki magán történelemkönyvnek négy külön témája van, szerkezete kézenfekvően egyenes vonalú – nem ott kell keresni a siker titkát. Egy Odesszából Párizsba és Bécsbe kirajzó, az 1860-as években gabonakereskedőkből bankárokká lett, bárói címre emelt család, a Rotschildokkal sógorságba került, az övékéhez mérhető gazdagságú Ephrussi-dinasztia tündöklése és bukása az egyik téma. A másik téma négy város története: Párizs, Bécs, Tokió és Odessza. Hogy ezek hogy az ördögbe jönnek össze? Hát a harmadik, a fő téma, a necukegyűjtemény miatt.

Hogy az meg micsoda? Keményfából vagy elefántcsontból készült, 45 centiméteres művészi faragvány, egykori használati tárgy. Kb. „férfi kimonók ruha alatti zsinórjának kicsúszását megakadályozó apró, talizmánszerű, figuratív ellensúly”. Funkciója akkor szűnt meg, amikor a 19. század közepén a férfi kimonó kiment a divatból. Attól kezdve világszerte gyűjteni kezdték a múzeumok.

A gyűjteményt valamikor az 1880-as években, Párizsban vásárolta – valószínűleg egy tételben vette meg – a nagy gyűjtő és művészeti író, Charles Ephrussi. A necukék nem állhattak közel hozzá, mert mind a 264 darabot nászajándékba adta bécsi unokatestvére, Victor esküvője alkalmából, 1891-ben. A kollekció aztán Bécsből a háború után Tokióba kerül, végül évtizedek múlva Londonba, az íróhoz. Aki egyébként sikeres kortárs művész és művészeti szakíró.

A negyedik téma maga a könyvet író személy, illetve a nagy kitartással folytatott amatőr kutatás, amelyet lépésről lépésre követünk. Egy sor véletlen folytán pontosan rekonstruálni tudja, hogy a necukékat az egyes épületek melyik szobájában, milyen tárgykörnyezetben helyezték el. Hogyan vészelték át pl. az Anchluss után az ausztriai zsidóktól minden műtárgyat mohón elkobzó nácik pontos adminisztrációval végzett rablóhadjáratát. (Ez különlegesen szép epizód.)

A gyűjtemény a bámulatosan változatos pályát befutott Iggy nagybácsi révén kerül Japánba, aki üzleti kiküldetésbe érkezik nem sokkal a háború után, de élete végéig ott ragad. Mivel végigkövetjük a kutatást, azt is megtudjuk, hogy a szerző eredetileg négy hónapra kívánt kiszállni amúgy sikeres életéből, de ez végül két teljes évet vett igénybe. Mindvégig úgy érezte, tartozik ezzel a családnak és a nagyvilágnak.

A családdal a háború előtt és alatt sok rémes dolog történt. Azt is megértjük, miért nem menekültek hanyatt-homlok Európából Hitler hatalomra jutásának pillanatában a rég elvilágiasodott zsidó Ephrussik… A háború után vagyonuk és a bank értékének csak a töredékét kapták vissza, de szép lassan megtalálták új hazájukat és polgári helyüket Angliában.

Emlékezetes, nagy olvasmány. Az olvasás gyönyörűségén kívül egy sor történelmi folyamatot átélhetünk, nem alul-, hanem inkább oldalnézetben. Hibátlan, megérdemelten világsikerű könyv.

A képeken a könyv angol és magyar kiadásának borítója, a Ringen található Ephrussi-palota egykor és most, amikor a Casinos Austria székel benne. És persze néhány necuke.

(The Hare with Amber Eyes, Vintage, 2010, Gabo, 2011, fordította Sóvágó Katalin, 390 o., ára 3490 Ft.)