A „bibircsókos stílus” felemelkedése Autóm nincs, nem is vágyom rá, de azért az újdonságok még lebilincselnek, valahogy úgy, ahogy az embernek akkor is megakad a tekintete egy-egy csinos (szigorúan középkorú) nőn, ha nincs párkereső helyzetben. Még mindig megvan bennem az általános iskolás gyerek ámulata, amit a Gellért Szálló előtt éreztem a hatvanas években, ahová Agnesslus barátommal rendszeresen elzarándokoltunk új autótípusokat bámulni. Külön emlékszem arra, hogy az 1965-ös Opel Rekord mennyire lebilincselt… Aztán felrémlik a nyolcvanas évek közepe, amikor egy Ford Mondeo egyenletesen vastagodó hátsó végében véltem felfedezni az új trendet – és igazam lett. Most a szimatom megint trendfordulót jelez. Az eddigi egy körvonalú trendet kezdi felváltani a sok kidudorodásból összeálló karosszériaforma. Jobb híján „bibircsókos formának” neveztem el, és buzgón fényképezem az ilyen kocsikat az utcán. Lehet, hogy lesre futok? A legtöbb autó, amit lekaptam, Nissan Juke típusú. Lehet, hogy érzéki csalódás, de mintha más típusok is apránként mennének utána. A „korstílus láthatatlan keze” vezeti a tervezők ceruzáját?