Abajnokpinterbeladarabja

A bajnok – Pintér Béla darabja saját rendezésében a Katona József Színházban (Giacomo Puccini műveinek felhasználásával, zenei vezető Kéménczy Antal) „2015 tavaszán Máté Gábor felkért, hogy rendezzek a Katona József Színházban. Gondolkodási időt kértem. Már afelé hajlottam, hogy fájdalommal bár, de nemet mondok, amikor egy este otthon az erkélyen épp Puccini A köpeny című operáját hallgattam újra, és egyszer csak beugrott a megoldás.

A darab a Szajna parton játszódik valamikor a huszadik század elején, egy halászbárkán. Egy hajóskapitány megöli az egyik rakodómunkást, mert rájön, hogy a férfi a felesége szeretője.

Azon a bizonyos estén ott, az erkélyen eszembe jutott, hogyan lehetne átírni, hogy meghökkentően eredetivé, maivá váljon a mű. Elvállaltam a felkérést.

Nem ismertem a magyar változatot, Puccini operáját mindig olasz nyelven hallottam, így semmi sem kötött, könnyedén be tudtam helyettesíteni az általam kitalált figurákat és helyzeteket. Később, a magyar szöveget olvasva, teljesen egyértelművé vált számomra, hogy egyetlen mondatot sem akarok megtartani az eredetiből. Mivel a karaktereket, a helyszínt és a kort is gyökeresen megváltoztattam, a nyelvezet is ennek megfelelően alakult.

A fennkölt zene és a profán tartalom kontrasztja szinte állandó humorforrást jelent, ugyanakkor a megrendítő mozzanatok is átélhetőbbek a természetes megszólalásoknak, gesztusoknak köszönhetően.” – olvasható Pintér bevezetője a színház honlapján.

A kedves olvasók már bizonyára értesültek arról, mekkora siker volt a bemutató előadás. Igazi színházi, színészi diadal volt az ország első színháza és egy eddig is nagyon sikeres 46 éves self-made man számára, aki mindössze egy bőripari szakközépiskolát végzett, és önerőből emelkedett a magyar színházi élet csúcsaira. Ráadásul még valamiben egyedülálló: közel került az önfenntartáshoz, éppen a

minőségével, nem annak ellenére. (Ahogy egy interjúban megjegyezte: az előző kormány pénzt adott neki, a mostani témát.)

Első megközelítésben igaz, hogy egy semmihez nem hasonlítható dramaturgiát látunk. Maximum Pintér legelső nagy sikeréhez, a Parasztoperához hasonlítható valamelyest a darab, ahol a barokk zenét és a magyar népdalokat sikerült egybe gyúrni. Ott azonban egyértelműen a gúny és a nevettetés hajtotta a cselekményt. Ezúttal a nevetés járulékos hatás, itt ember ember általi ábrázolása zajlik, és ez, ahogy telnek a percek, egyre inkább egy család, majd egy politikai család ábrázolása felé tolódik el, egy társadalmi látképet látunk, mély emberi drámát. Az alapötletet lényegében követi a szerző, de a modern időkre való átdolgozás remek kitérőkre ad lehetőséget.

Még nem említettem, hogy csaknem mindegyik színész majdnem végig énekel. Ez először groteszk és nevettető hatást kelt, aztán kiderül, hogy ennek afféle lassított felvétel hatása van. Mindvégig élő zongorakísérettel pereg a darab, a zenei vezető, Pintér Béla régi, kipróbált munkatársa, a zeneakadémiát végzett Kéménczy Antal zongoraművész személyesen adja az aláfestést (Puccinira alapozott saját szerzeményét), végig bírnia kell az 1 óra 15 perces előadást.

Egyetlen éjszaka alatt játszódik le minden. A sikeres, először félistenszerűnek láttatott városi polgármester, Attila a Verőcsényben tartott választást már negyedszer nyeri meg, méghozzá minden eddiginél nagyobb fölénnyel. Otthon azonban felesége eltávolodott tőle – sejti is miért. És Attila meg is bizonyosodik a dologról.

Az előadásnak (amely sok okból tévútra kerülhetett volna), alapvetően a magas kultúra és az alpáriság megfelelő vegyítése, a hatás titka a köztük való állandó átjárás, és a kipróbált drámaíró színpadi ökonómiája. Heten vannak a színpadon, és mindenki élete legjobbját nyújtja. Mindemellett – noha a rettegett zenekritikus a nol.hu-n azt írja, hogy látszik rajtuk, hogy „nem szokták a szántást” (értsd a zenés színjátszást) – az átlagos színházba járónak ez éppen eléggé

illúziókeltő. Azt sem mindenki veszi észre, hogy a csúcspont felé egyre több, nem A köpenyből származó Puccini-dallam keveredik a zenébe. Megkockáztatom: az se közismert, hogy az eredeti egyfelvonásos halállal ér véget. Ez a darab végül emberhalál nélkül, de örök boldogtalanságra ítéléssel végződik, ahogy ez egyenesen következik a fojtogató kisvárosi atmoszférából. Még csak nem is a férj, hanem a kampányfőnök rendezi el a dolgokat. Bezerédi Zoltán ismét a pályája csúcsára ért, a tehetségből, sötét praktikákból, szolgalelkűségből igazi, egyszerre posztkommunista és magyar jelképet kevert ki. Végre igazi főszerepben látható Rezes Judit, mint szerelmes feleség, és nagyszerű Elek Ferenc mint a helyi tévé operatőre, Pálmai Anna mint a polgármesterhez közel álló tévés maca, Rajkai Zoltán mint részeges és (a négy fal között) szélsőséges nézeteket valló hangmérnök. Csodálatosan életszerű Jordán Adél mint a Verőcsény szponzorálta kickbox olimpiai bajnok, „aki mindig feláll”.

Még tizenháromszor fogják játszani a darabot a szezonban, de jegy már nincs rá. Biztos nehéz színházi szezont meghosszabbítani – de ezúttal biztosan felmerül a vezetőségben.

Hatalmas széria, világsiker várható. Hiszen a vetített szöveg sem zavaró. Végül is ez megszokott dolog az operában, nem?

(2016. március 19. Díszlet: Khell Zsolt, jelmez: Benedek Mari, hangmester: Bagó Gizi, Berecz Bea, dramaturg: Enyedi Éva, asszisztens: Budavári Réka.)