A vizes világbajnokság kulturális vetülete Már sokszor szajkóztuk azt a magától értetődő bölcsességet, hogy sokféleképpen lehet jót akarni egy társadalomnak. Mint sport iránt nem érdeklődő személy szíves-örömest belenyugszom abba, hogy igen sok pénzt költ a kormány emberek millióinak szemlátomást nagy örömöt okozó események rendezésére. Akár a vizes világbajnokság kieső rendezőjének helyére való beugrás is racionális döntés lehet, bár akkor a spártai megoldásokat kellett volna elővenni, nem a rongyrázást. De hagyjuk is a nagypolitikai vetületet! A valószínűleg nem ideális helyre épült, hercegkisasszonyból lassanként béka-külsejűvé váló új uszodáról már elmélkedtünk e helyen. A vizes világbajnokság nem kulturális esemény, alig van összefüggés. A kevés vonatkozás egyike a régebben általunk nagyon dicsért Szőke Gábor Miklós állatszobrász felkérése ideiglenes, fából készült szobrok megalkotására. Meg lehet őket nézni itt. A fő vizes sportágakat szimbolizáló művek egyértelműen jól sikerültek. Az installálást azonban elszúrták (inkább megspórolták) – valószínűleg a nagy rohanás miatt. Az elhelyezést és kordonozást inkább nem is kommentálom, annyira mucsai. (Most akkor mégis.) A szobrok animálásával készült reklámfilm igen eredeti és tetszetős. Biztos sokba került. Ha elég helyre eljutott, akkor megérte a nyilván nagyon sok pénzt. Mint a kormánynál jól nem fekvő, tévével sem rendelkező személy sem élőben, sem a közvetítés útján nem láttam az esemény megnyitó ünnepségét. Annyi azonban lejött, hogy egy vegyes színvonalú olimpiai megnyitó-utánzatot sikerült összehozni, melynek a csillagászati költségeit ezúttal nem firtatjuk. Ennyi pénzért Budapestet egyetlen köztéri installációvá lehetett volna alakítani. Mondjuk minden helyszín felett léggömb lebegett volna,