A Villány-Siklósi borozó hétköznap, amikor nyitva van_674

A Villány-Siklósi borozó hétköznap, amikor nyitva van Alkoholt csak elvétve iszom, fogadáson, vagy ünnepek alkalmával, leginkább barátaim társaságában. Irodám falán van ugyan egy st. émilioni (Bordeaux régió) boros céh által kiállított, nevemre szóló, középkori francia nyelvű, pergamenre írott oklevél, de az a sors tréfája. Amint egyszer a Vademecumban már részletesen elmeséltem, ezt 1995-ben kaptam, mint a magyar küldöttség vezetője az EU Kulturális Minisztereinek tanácskozásán.

Emlékszem, diákkoromban egyszer végigjártam az V. kerület minden borozóját és talponállóját. A Villány-Siklósi már akkor is kilógott a kínálatból – lefelé. Most eszembe jutott, és megnéztem, mit írnak róla a szakblogok, mert meglepődtem, hogy még mindig él és virul. Két figyelemre méltó véleményt találtam, a régebbi és az újabb menedzsment teljesítményéről. (Ne mondja senki, hogy nincs javulás!)

1. Kocsmablog, 2008. november 30.

Echte belvárosi, echte ungarische, ahol megállt az idő: a lambériás szockó retek itt túlélt, a kádári fingszag még érezhető a levegőben.

Talán a város legrosszabb ár/érték arányú kocsmája: büdös és elhanyagolt, de legalább drága. (…) A szlovákok által üzemeltetett borhamisító maffia ezzel próbálja kiirtani a Kárpát-medence magyarságát. A tulajdonos legalább harminc éve egy fillért sem költött berendezésre-felújításra…

2. StealingDesign Microblog, 2015. november 25.

Megbízhatóan k-európai, lepukkant csövimelegedő volt, de nemrég átvette a borozót egy lendületes, reménykeltően fiatalos párocska és a kocsmából egy megbízhatóan k-európai, lepukkant csövimelegedő lett.

Továbbra is a város egyik legtrébb helye, de a zene legalább nem Sláger Rádiós szutyok. Ha kiállításmegnyitó van (de minek, Úristen, minek ide?!!!), akkor fiatalos, lepukkant művészek is előfordulnak.

(V. Gerlóczy utca 13.)