A véletlen, a Fortepan nagy szövetségese
A Fortepan rajongói már számtalanszor javasolták, hogy mennyire gazdagítaná a felhasználói élményt, ha az egyes képekhez háttértörténeteket is gyűjtenénk. Ezeket a javaslatokat mindig tisztelettel elhárítjuk, mint erőforrások hiányában kivitelezhetetlen dolgot.
Ám a véletlen (inkább a Gondviselés?) nemegyszer sietett már a Fortepan szerkesztői segítségére. Például akkor, amikor Szanyiné Bárdos Cecília a Fény utcai piacon rendezett kiállításon meglátta nevelőapja képeit, és jelentkezett, hogy elmondaná emlékeit, ebből Lukács Zsolt írt nagyszerű Heti Fortepan cikket. (Elolvasható ITT.)
Ebből a cikkből megtudhatjuk például, hogy maga Cecília „kölcsönkérés” útján lett Lissák Tivadar nevelt leánya.
„A család rendhagyó módon épült fel. Cecília három testvérével együtt a Kék Golyó utcába született, édesanyja Lengyel Erzsébet, édesapja Bárdos György zeneszerző és karnagy volt. Nagynénjének, Lengyel Máriának és férjének, Lissák Tivadarnak nem született gyereke, de közös megegyezéssel hatéves korától Cecíliát ők nevelték a közeli, Retek utcai lakásukban. A kislány, akinek ők voltak a keresztszülei is, velük élt, de sok időt töltött a szüleivel, testvéreivel is, valójában két otthona volt.”
Cecíliától tudjuk, hogy Lissákot sem kerülte el az erőszakos elitváltás forgószele:
„A világháború után politikailag megbízhatatlannak bélyegezték, így Lissák Tivadar nem talált magának munkahelyet. Villanyszereléssel tudott némi pénzt keresni – és fényképezéssel. Műtermet rendezett be a hallban, családi és portréfotókat vállalt. »A képeket a fürdőszobában hívta elő, a kisszobában nagyított, ügyelni kellett, hová lépünk be, nehogy fényt kapjanak az anyagok. Emlékszem, én vághattam szép cakkosra egy készülékkel a papírképek szélét.«”
És ha mindez nem lett volna elég, az igazi megélhetés nélkül maradt
fényképészre testi szenvedések is vártak:
„Lissák Tivadar 1952-ben elkapta a gyermekparalízist, amitől jobb keze lebénult, így kénytelen volt letenni a fényképezőgépet. 1966-ban pedig cukorbetegsége miatt amputálni kellett a jobb lábát »Egy évvel később, 58 évesen halt meg, de még láthatta a lányomat, aki ugyanabban az évben, ugyanebbe a Retek utcai lakásba született.«”
(Alább ugyanaz a személy, ugyanott, 75 év különbséggel. Az első kép Lissák Tivadar, a második Mónus Márton felvétele.)
