A Société első megnyitása_682

A Société első megnyitása A Société nevű különleges klubról már egy éve beszélnek. Régebben egyszer a Vademecumban is méltattuk az 1865-ben emelt épület átalakítását, a nagy terveket.

Ha most a honlapra téved valaki, ezt a karakteres manifesztumot olvashatja: „A Société Budapest meghatároz, inspirál, közösségbe illeszt. A Société Budapest a komplexum, amit eddig hiányoltunk Budapest életéből. A Société Budapest a mi városunknak készül, képviseli az európai nagyvárosok sorába illeszkedő fővárosunkat. A Société Budapest azoknak épül, akik szerint most »nincs egy hely…« Budapesten. Megteremtjük a teret, ami kimozdít a megszokásból, sodrásból, a szürkeségből. A helyet, ahova nem azért mész mert nincs más, hanem mert ide akarsz menni, mert itt akarod elkölteni a pénzedet, a drága idődet, mert a részese akarsz lenni, mert itt van az a kör, akikkel egy lapon akarsz szerepelni. Nem akarjuk, hogy mindenki megértsen minket, de aki ért, annak váljunk az élete szerves részévé.

Nem megyünk szembe a szabályokkal, de nem is követjük azt, amivel nem értünk egyet. Saját utunk van, saját elképzelésekkel, amit szívesen osztunk meg bárkivel, aki nyitott erre.

Divatbolondok vagyunk. Foodiek vagyunk. Zeneőrültek vagyunk.

Kulturlények vagyunk. Műértők vagyunk. Cool-ak vagyunk. Felnőttek vagyunk.”

November 5-én végre megnyitott a Société. 170-ed magammal én is meghívást kaptam, egyszemélyes meghívóval. Mint magától Varga Zoltán alapítótól megtudtam, két másik külön megnyitóra is felkészültek. Másnap az üzleti világ nagyágyúit várták, harmadnap pedig a celebeket.

A lefedett udvarú, belül fehér épület nagyon alkalmasnak tűnik közepesen nagy események megrendezésére. Egyszerre tágas és intim

tér. A megnyitó beszédig a népes vendégsereg osztrigafogyasztással ütötte el az időt. A csemege Bretagne-ból érkezett, és azon kívül, hogy kifogástalan minőségű volt, további jellegzetessége volt, hogy nem akart kifogyni az utánpótlás… pedig – Kis Péter építésszel – akiben az épület átalakításának vezető tervezőjét tisztelhettem, igyekeztünk nagy pusztítást véghezvinni a nagy, kerek asztalon. Később Benczúr Emese képző- és médiaművész csatlakozott erőfeszítéseinkhez, akinek különleges ruháját (szíves engedélyével) meg is örökíthettem.

Nyolc órakor aztán Varga Zoltán megtartotta kicsit meghatott, de informális, üdvözlő beszédét, a manifesztum szellemében. Kicsit mentegetőzött a nagyjából egy éves késésért, a Bazilika 51 évig tartó építését és a hamburgi Elbphilharmonie koncertterem 7 éves csúszását hozta fel párhuzamnak. A szó, amit a legtöbbször kimondott, az a „nyitottság” volt. És azt is elárulta, hogy V4 léptékben gondolkodik, Varsóban már keresi a Société számára az ingatlant, a későbbiekben pedig Prágában és Pozsonyban is szeretne létrehozni egy-egy hasonló klubot.

A sok pincér által körbehordozott különleges falatkák megnyerték nem csak az én, hanem T. Nagy Tamás és ifj. T. Nagy Tamás tetszését

is – ugyanis a kínálás alatt végig velük beszélgettem, Budapest gasztrovilágának változékonyságáról.

Köszönöm szépen a meghívást – határozottan úgy érzem, nem utoljára jöttem ide. Még ha nyilván fizetni is kell majd a dolgokért, nem is keveset. Varga Zoltánról úgy hírlik, hogy az eddig befektetett százmilliókat nem várja vissza senkitől, de nullszaldós működést vett célba. Ez nem lesz könnyű dolog – a csinos, de még alig valamit eláruló honlapon a „stáb” rovatban húsz ember mosolyog magabiztosan, és ebből legalább 18 fizetést is kap a munkájáért…

Akkor jöjjenek most a Société hétköznapjai. Nagyon kíváncsiak vagyunk rá.