A rákóczi induló – az országos széchényi könyvtár honlapja 624

A Rákóczi induló – Az Országos Széchényi Könyvtár honlapja Vessünk egy pillantást a magyar kultúrpolitikára! Kimondott elvek híján – ahogy néhány hónappal ezelőtt már elmélkedtünk erről – a tettekből kell visszakövetkeztetnünk az elvekre. Az egyik ilyen elvként a „Big is Beautiful” elvet neveztem meg. Hadd pontosítsam: „Big and Sexy is Beautiful”. Most hadd ne menjek bele a részletekbe, legyen elég annyi, hogy az Országos Széchényi Könyvtár nagynak nagyon nagy, de se nem szexi, se nem szép, legalábbis a jelen kormány számára nem az. Ne legyünk igazságtalanok – talán semelyik kormány számára nem az, talán Franciaországot kivéve.

Egyszer csak mégis szóba került a végsőkig leromlott, a Királyi Palota F szárnyában működő könyvtár horribilis költségű elköltöztetése.

Aztán ez lekerült a napirendről, helyette hála istennek jött a technológiai megújítás programja. És jöttek új, a gyakorlati életben járatosabb vezetők, akikről felteszi az ember, hogy sok pénzt jól tudnak elkölteni – mert a közhiedelemmel ellentétben ez nem kis teljesítmény.

Nagyon jól sikerült a magyaroktober.hu projekt az 56-os emlékbizottság pénzén – igaz, jó alapja volt, pl. Varga F. János sokéves mozgóképanyag-gyűjtése. De az eredmény korszerű, érdekes, meggyőző. Sok mindent lehet tudni a tervekről, többek között rövidesen belefognak a Népszabadság gigantikus fotóarchívumának digitalizálásába, a Fortepan bevonásával.

Amit most dicsérni készülök, az a fentiekhez képest porszemméretű projekt, de mégis egy éles szemű megfigyelő számára egy alapvető változás jele lehet. „Honlapunk a 19. századi magyar zenetörténet meghatározó nemzeti jelképének, a Rákóczi-indulónak a történetét kívánja bemutatni a népszerű dallam kikristályosodásától a kiegyezés időszakáig. A dallam korabeli feldolgozásainak szöveges áttekintése mellett a különböző változatok teljes kottájának hozzáférhetővé tételével ahhoz

is szeretnénk hozzájárulni, hogy ezek közül mennél több utat találjon a hivatásos és műkedvelő muzsikusok repertoárjába.”

Valaki (az impresszumból nem derül ki a pontos ötletgazda, feltesszük ő azonos a felelős szerkesztővel, Dr. Mikusi Balázs Zeneműtár vezetővel) kitalálta a honlap ötletét. Ez felfelé megjárta az utat, bekerült a tervbe, hozzáadtak a könyvtár állományából mindenféle munkatársakat és erőforrásokat, és két nyelven elkészült az oldal. Az impresszumot olvasva az is kiderült számomra, hogy nemzeti könyvtárunkban a hivatali szerkezetet a 21. századhoz igazították: van olyan, hogy Webtartalom-koordinációs Osztály, meg Állományvédelmi Digitalizáló Osztály. Ennek szerintem külön örülni kell. Az a legjobb az egészben, hogy mindez a „ha a hegy nem jön Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez” réges-régi elv alkalmazására utal. Ugyan ki menne fel a könyvtár nehezen megközelíthető épületébe, a zeneműtár kottái között turkálni. Inkább a könyvtár megy házhoz, ami estünkben az egész világot jelenti.

Egy hallatlan érdekes és tanulságos történet bontakozik ki a könnyen kezelhető, csinos honlapon. Az induló eredeti szerzője csaknem biztosan Nikolaus Scholl, a 32. számú császári és királyi gyalogezred karmestere volt, ő szerepelt már egy 1820-as kottán is szerzőként, de aztán ez feledésbe merült, és ment a nagy vitatkozás. Az biztos, hogy a forrás a 17. század végi kódexekből ismert Rákóczi-nóta volt (a fejedelem nevét egyébként a 19. században még y-nal írták).

A sok érdekességet mintaszerű tömörséggel fogalmazták meg. Összesen nem kevesebb, mint húsz teljes kottát lehet letölteni, közte zenekari és zongora-változatok, többek között Liszt és Berlioz nevezetes szerzeményeit. És nagyon érdekes korabeli sajtóidézeteket lehet olvasgatni. Nálam Mosonyi Mihály zeneszerző szövege nyert, aki a szerencsétlen, az emigrációból éppen hazatérő Reményi Ede hegedőművészt támadta meg a Zenészeti Lapokban:

„A »Rákóczy-Induló« épen az a magyarnak, a mi Homér »Iliád«-ja a görögnek, a »Talmud« a zsidó nemzetnek, a »Biblia« a kereszténységnek, s a »Korán« a törököknek. Nemzeti szent ereklyénk ez nekünk, melyhez meseszerű történeti emlékek csatolnak. (…) a legszikrázóbb tüzet egyesíti a zenei nagyszerűség eszményképével. Olyan az mint a szentírás, melynek szövege csak addig szent s valódi, míg meg nincs hamisítva. (…) Reményi úr, fent nevezett átiratával élet-eret sértő nehéz sebet vágott eme nemzeti szentélyünk oltárfáján, mert a »Velencei farsang« módjára, ugronc-polcot csinált abból, hogy rajta művészi halál ugrásokat mutogathasson a bámuló közönségnek.”

(1860. október 24.)

Meg lehet hallgatni a második világháború alatti rádiós szünetjelet, és egy régi, szép, Berlioz-változat felvételét, a Triumf hangversenyzenekar előadásában, az 1930-as évekből. De érdemes a Youtube-on is keresgélni. A komótos műfajban Barenboim a befutó, a villámgyorsban Karajan. Megunhatatlan a sok szín, amit Berlioz felhordott az alaposan elkoptatott melódiákra. (http://rakoczi-indulo.oszk.hu/, felelős szerkesztő: Dr. Mikusi Balázs, szerkesztők: Gondos Gábor, Mann Jolán, Sudár Annamária, Zimányi Katalin, weblapépítés: Kálóczi Csilla, Szalai István, munkatársak: Ackermann Ádám, Solymosi Ákos, Tímár Csaba.)