A Nicholas fivérek legjobb filmjelenete Ha valaki arról beszél, hogy mi az, amit az USA adott hozzá a világ művészetéhez, akkor mindig a jazz kerül szóba, és tényleg. Voltak évtizedek, amikor e mellé egy másik, persze amannak jelentőségéhez nem fogható, de őrjítően népszerű műfaj is társult: a sztepptánc, amit a hangosfilm juttatott el a szélesebb tömegekhez. Azt hinné az ember, hogy ez egy fehér műfaj volt, Gene Kelly és Fred Astaire halhatatlan jelenetei jutnak eszünkbe. Pedig csak azért volt így, mert a filmiparban még virult a rasszizmus. Ha véletlenül bekerült egy-egy fekete mellékszereplők által járt szám a filmbe, akkor a déli kópiákból azokat rutinszerűen kivágták. Ha viszont véletlenül benne hagyták őket, akkor sok fekete néző csak azokra a számokra bement a moziba, de utána rögtön távozott. A sztepptánc történetének korai, felülmúlhatatlan sztárjai voltak a Nicholas fivérek. Művészetükről hű képet kaphatunk, ha megnézzük az 1943-as „Stormy Weather” című film részletét, itt. A koreográfus, az ész a hét évvel idősebb Fayard (1914-2006) volt, öccse Harold (1921-2000) viszont elképesztő ösztönnel hangolódott rá, és majomként volt képes utánozni minden mozdulatát. Mindkét szülőjük főiskolát végzett zenész volt, a fivérek nem részesültek semmilyen formális táncoktatásban. Utánozták a színpadon látott sztárokat, és fáradhatatlanul gyakoroltak. Fred Astaire sokat emlegette ezt a jelenetet, szerinte ez volt minden idők legjobb sztepptánc jelenete. (Vagy szakszerűbben a műfaj neve „flash dance”– ami az akrobatikus elemeket is hangsúlyozza.) Tőle lehet tudni, hogy előtte nem próbáltak, és a filmbe került jelenet felvétele elsőre (!) sikerült. Erre egyszerűen nincsenek szavak. (Az énekes-karmester neve Cab Calloway.) Fél tucatszor éreztem, hogy most már nem bírhatják tovább, de mégis. Olimpiai bajnokok bika-fizikuma társult itt képzett balett-táncosok
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.