A New York Times agitáció-gyűjteménye klasszikus zene ügyben_673

A New York Times agitáció-gyűjteménye klasszikus zene ügyben A Vademecum Hírlevél hűséges, üzletember olvasója hívta fel a figyelmemet erre a cikkre. A New York Times szerkesztői azt vették a fejükbe, hogy megkérnek egy sor komolyzenében hasító celebritást, hogy ajánljanak az olvasóknak egy-egy zenét, maximum 5 percben, amely valamiképpen képes rávenni embereket, hogy ezentúl ők is hallgassanak komolyzenét. Őszintén szólva, nekem csalódás a lista. Először is. Hogyan nem lehet betartani az időhatárt? Ha egyszer 5 perc, akkor miért 10 meg 12 perc, sőt 21?! És miért másfél perc?

Elolvasható és meghallgatható itt. Én sokkal jobb listát tudnék összeállítani. Most csak három (+1) dolgot ajánlok az Önök figyelmébe. Hangsúlyozom, nem a legjobb zenék. Hanem kedvcsinálásra a legjobbak – szerintem.

1. Boccherini: Rondo – Anna Nuzsa, cselló, zongorán kíséri Inna Dobnya, 3:21 Meghallgatható itt.

2. Rahmanyinov: G-moll Prelűd, Op. 23, No. 5. Ezt Kocsis Zoltán játszotta a világon a legjobban, de nem találtam a neten. Elégedjenek meg Valentina Lisitsával, 3:54 Meghallgatható itt.

3. Variációk Mozart Török indulójára (Fazil Say nyomán) zongora, ráadás. Yuja Wang, zongora, 2:28 Meghallgatható itt. És egy ráadás, a zenei zsenialitás lényegéről: Milos Forman Amadeus filmjének híres részlete, itt. (II. József, Salieri és Mozart) Ha lehetne hosszabb, akkor először Arvo Pärt: Fratres, az eredeti hegedű + zongora összeállítás. De az 11 perc!