Page 1

A Nemzeti Táncszínház új épülete Február közepén felavatták a Nemzeti Táncszínház új épületét, másnap vettem is jegyet az egyik márciusi előadására. A sajtófotók alapján jót vártam, de még jobbat kaptam. A társulat nélküli intézmény voltaképpen jól járt a 2014. évi kormányzati einstanddal. Addig egy rossz helyen lévő alkalmatlan és nehezen megközelíthető épületben működött, most meg a Millenáris Parkban alakítottak át számára egy ipari csarnokot. Zoboki Gábor, Orlovits Balázs és Lente András tervezők az addig is színházi célra használt csarnok elé építettek egy könnyed, csupa üveg és fa előcsarnokot, próbatermeket, kiszolgáló helyiségeket. Egy minden szempontból alkalmas, hívogató és vonzó környezet jött létre, amely messzemenően illik a kortárs tánchoz. Ne feledjük, hogy Magyarországon a klasszikus balett otthona az Operaház, melynek balett társulata is van. A Nemzeti Táncszínház, amely egy nagyon fiatal, mindössze 18 éve létező intézmény, befogadó és megrendelő, menedzselő színház, saját társulat nélkül. Évente mintegy négyszáz előadást tartanak, negyven társulattal van többé-kevésbé állandó kapcsolatuk. Van abban valami szimbolikus, hogy az új színházépület kávézója és hatalmas fogadótere reggeltől estig nyitva van. És az embernek óhatatlanul eszébe jut, hogy mennyire jó, hogy ez az épület egy meglévő épület továbbfejlesztése, az „evolúció” eredménye, afféle barnamezős beruházás. Nem hatalmas nekiveselkedés, mint a Nemzeti Színház, amely rossz helyre épített rossz épület. A jegyem a Nagyterembe szólt, hosszúra nyúlt lábaim nemcsak kellemesen elfértek, de még vagy húsz centi maradt is az előző széksorig, a későbben érkezők kényelmesen el tudtak haladni mellettem. Alig várom, hogy a 120 fős kisterembe is eljussak. A szakmai sajtóvisszhang is nagyon kedvező. Kedvenc blogom, az Urbanista például ilyen címmel ismertette: „Vagány színház épült a


Millenárison. (A Nemzeti Táncszínház olyan, mint egy fenékkel épp benyomott gumiasztal)” Itt olvastam azt is, hogy „A nagyteremben 368-an tudnak leülni, de néhány óra alatt az egészet ki lehet pucolni és síkpadlós rendezvényteremmé alakítható, ahol hatszázan is elférhetnek. Sőt. Ha kell homlokzattól homlokzatig végignyitható a termek sora, és szinte egyetlen nagy térré alakítható az épület. Ez nem valami öncélú bűvészkedés. Zoboki Gábor szerint »egyáltalán nem biztos, hogy a hagyományos kukucskaszínház lesz a folklór jövője«. Olyan házat akart tervezni, ami mindenféle igényt is ki tud elégíteni - azokat is, amik talán még meg sem születtek.” Azt is Zubreczki Dávid blogger szúrta ki, amire én is gyanakodtam a szemrevételezés során, hogy az előtérbe betüremkedő púp voltaképpen a kisterem alja. De ő azt is észrevette, hogy „alatta van a kávézó pultja, amelyet úgy alakítottak ki, hogy könnyen színpaddá alakítható anélkül, hogy egy centivel is a padló fölé emelkedne. Felülről a kisterem alja határolja le, amelyről akár függönyök is leereszthetők, és a világítás is fel van szerelve egy esetleges előadáshoz.” (II. Millenáris park) Hlinka Zsolt fotói.


Profile for Summa Artium

A Nemzeti Táncszínház új épülete_699  

A Nemzeti Táncszínház új épülete_699  

Advertisement