A Magyar Narancs máig egyetlen poszterszáma Egy régi, kedves kolléganőm felhívott telefonon, hogy rendcsinálás közben megtalálta a Magyar Narancs nevezetes „poszterszámát” 1993-ból – és megtalált benne, és hogy kell-e. Hát persze, hogy kellett!
Különös időkapszula a múltból. A Magyar Narancs válogatása jól kifejezte azt az intellektuális kíváncsiságot, a jövőbe tekintő, „tágkeblű”, a múltbeli megosztottságot meghaladó bizakodást, ami jellemző volt a lapra és körére. Mert megfért benne Vásárhelyi Miklós és Karátson Gábor (egy képen!), Csákányi Eszter és a Muzsikás Együttes, Bada Dada és Komoróczy Géza, a 2000 szerkesztősége (benne szerénységem), Kornis Mihály és Torgyán József (utóbbi alighanem viccből került a válogatásba), Fenyő János vállalkozó és Mészöly Miklós író, Réz Pál és a Tan Kapuja főiskola tanárai. A teljes listát ld. a Mellékletben. A 2000 szerkesztőségéről a kép természetesen a New York Kávéházban készült, egy csütörtök délután. Szerencsétlen véletlen folytán csak három szerkesztő volt jelen, a felső sorban, balról jobbra Horváth Iván, Szilágyi Ákos, Barabás András (tőle jobbra Hamvai Kornél, gyakori szerző és barát). Az alsó sorban, balról jobbra George Szirtes angol költő, aki egyetlen egyszer, talán csak ekkor tette tiszteletét a szerkesztőségben. (Memoárját a múlt heti Vademecumban méltattuk.) Tőle jobbra jómagam, aki a lap tervezője, botcsinálta menedzsere is volt. Utána