A MÉD huszadik alkalma az Urániában
Ez a rövidítés a Média Építészeti Díj elnevezést takarja. Vargha
Mihály (1952-2010), az epiteszforum.hu egykori alapítója, az Élet és Irodalom rendszeres építészet kritikusa találta ki két évtizeddel ezelőtt – hogy a különböző szekértáborokhoz tartozó lapok újságíróit egy asztal köré ültetve, konszenzussal találják meg egy-egy adott év kiemelkedő teljesítményeit, közben lassan, szívósan fejlesszék a közérthető építészeti kritikát.
Amikor nem tudok elmenni a hagyományosan az Urániában rendezett gálaestre, mindig alaposan utánaolvasok. Idén Bagi László, a Forbes magazin történész és művészettörténész végzettségű oszlopának alapos cikkével kezdtem. Ő az elején a díj helyét is kijelöli:
„Az építészet közügy – vallják a Média Építészeti Díjának alapítói.
Maga a díj egy magyar »találmány«, ilyen tényleg nincs máshol. A célja, hogy a média képviselőinek segítségével megismertesse a nagyközönséget a legizgalmasabb magyar épületekkel és tervekkel. A kétfordulós versenyen egy szakmai és egy médiazsűri is értékeli a befutott alkotásokat, ráadásul a közönség is szavazhat épület, terv, és épített környezet kategóriában.”
Vargha Mihály és a díjalapításban és annak szenvedélyes továbbvitelében társa, Pásztor Erika Katalina (becenevén Perika, 1961-2017) régen nem élnek már, de továbbra is él a módszerek szenvedélyes fejlesztésének vágya. Egyre jobb döntéseket szeretnének hozni, miközben egy élvezhető, közönség előtti eseményt is igyekeznek létrehozni. Jelenleg így néz ki a zsűrizés, Bagi László szavaival:
„Nemcsak a koncepció unikális, hanem az is, hogy a szakmai- és a médiazsűri tagjai az eredményhirdetés előtt több száz kilométert utazva, a helyszínen ismerik meg a jelölteket, akiket az idei 200 nevezésből egy neves szakértőkből álló nemzetközi előzsűri válogatott
ki. Nem számoltam ki, de az elmúlt hét–nyolc évben a zsűri tagjaként
közel tízezer kilométert utaztam Brennbergbányától Hargitafürdőig, Salgótarjántól Alsóbogátig.”
Ez a cikk csak az épület kategória öt döntősét ismerteti, de a listából jól látszik, hogy a díj örömteli módon egyáltalán nem Budapest centrikus:
Vertfalú ház felújítása és bővítése (Velence),
Pálos Monostor (Hargitafürdő),
Csűr-rekonstrukció (Zeteváralja),
Szárító (Debrecen),
Gyöngyszem Tagóvoda (Budapest).
A cikket a Forbes magazintól megszokott, magas minőségű fényképek kísérik, sőt, minden ismertetés után a szerző beidézi a helyszínen levetített bemutatkozó videókat is.
Bagi László cikke teljes egészében elolvasható itt.
Az összes kategória döntőseit szikáran ismertető cikk az epiteszforum.hu portálon elolvasható itt.
Az alábbi kép a Magyar Építészet Online portálról származik, a fotográfust nem adták meg.