A londoni National Gallery bővítése körüli hercehurca
Kedvenc londoni kortárs épületemet, a National Gallery Sainsburyszárnyát II. Erzsébet királynő nyitotta meg 1991. július 9-én. Én egy évvel később jártam arra, akkor úgy tudtam, hogy Robert Venturi philadelphiai építész terve szerint épült. Valójában feleségével, Denise Scott Brownnal közös munka volt, mint Venturi minden műve (és persze több tucat munkatársuké).
Akkor már azt is tudtam, hogy a tervezés körül nagy botrány volt, amiben valahogy része volt a trónörökösnek, Károly hercegnek is.
A National Gallery-től balra lévő szabálytalan telken 1940-ben, a német bombázások során égett le az ott álló bútoráruház. 1958-ban a kormány megvásárolta a telket, a National Gallery lehetséges bővítési helyszíneként, de a terület sokáig üresen maradt. Jó ideig parkolóként szolgált.
Csak 1981-ben írtak ki pályázatot a bővítés tervezésére. Hét pályamű került be a szűkített listára:
Ahrends, Burton és Koralek (ABK).
Richard Sheppard, Robson és Társai
Covell Matthews Wheatley
Skidmore, Owings and Merrill (SOM)
Raymond Spratley Partnership
Arup Associates
Richard Rogers
A győztes az ABK hármasa lett, de tervük sok ellenérzést keltett, különösen miután 1984 májusában az építészet iránt élénken érdeklődő Károly trónörökös, ezekkel a szavakkal igyekezett nevetségessé tenni a tervet: „olyan, mint egy szörnyű szemölcs egy nagyon szeretett és elegáns barát arcán”. (‘a monstrous carbuncle on the face of a much-loved and elegant friend.’) A terv végül is nem kapott építési engedélyt. Így az egész ügy leállt.
1985 áprilisában azonban a családról elnevezett hatalmas szupermarket lánc tulajdonosai, a három Sainsbury fivér – Simon, John és Timothy – bejelentették, hogy hajlandók finanszírozni az új szárnyat.
Végül a következő építészek adták be az esélyes terveket:
Harry Cobb
Colquhoun és Miller
Jeremy Dixon
Piers Gough
James Stirling
Robert Venturi
Végül 1986 januárjában bejelentették, hogy a National Gallery új szárnyának tervezője Venturi lesz. Ahogy megnyitása után egy évvel végigsétáltam az új szárnyon, három dolog tetszett meg azonnal. Egyrészt az, hogy a tengelye teljesen egybeesett a régi épülettel, egy átjárón a régi épületből egyenesen át lehetett sétálni az új részbe. A másik az, hogy a régi épület oszlopdíszei – játékos, kilapított formában – megismétlődnek az épület homlokzatán. A harmadik a
Vademecum Newsletter 960/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium
széles, felfelé tovább szélesedő lépcsőház, aminek jobb oldala üvegből van, a bal oldala pedig kőből. Ide bele vannak vésve az itt megtekinthető reneszánsz festőóriások nevei, jelezve, hogy ők itt is maradnak az idők végezetéig. (Mantegna, Bellini, Leonardo, Rafaello és mások.)
Annyira beleszerettem az épületbe, hogy a múzeumi shopban aranyáron vettem egy nagy méretű rajzot, amelyet Venturi maga készített. Egy afféle „robbantott ábra”, amely feltárja az épület szerkezetét. Mindig vittem magammal a munkahelyeimre. Ma is ott van a Summa Artiumban, a titkárságvezetőnk feje fölött.
