A Libri díj átadása a Budapest Music Centerben, másodszor Érthető módon a másodszor kiadott Libri díj szabályai nem változtak. A zsűri egy taggal bővült, továbbra is részben szakemberek, részben civilek döntöttek, illetve van egy közönségdíj is, amelyet mindenki megelőlegezett a méltán népszerű Kepes Andrásnak, akinek ismertsége többszöröse lehet a másik kilenc íróénál – együttesen. Abban a tekintetben viszont sötétben tapogatózott mindenki, hogy vajon ki fogja kapni az igazi díjat… Én alaposan meglepődtem. A díjátadó gála fél nyolcra volt hirdetve, és baljós késéssel kezdődött, jelentős médiafelhajtás közepette. De mindent feledtünk, amikor váratlanul, a közönség soraiból felállt 6-8 fiatal, és csengő-bongó hangon belekezdtek egy jókedvű Purcell (vagy Byrd?) dalba. (Mivel nem mondták be, kihez volt szerencsém, kinyomoztam, hogy ők a műsort rendező Novák Eszter színiakadémiai növendékei voltak). Az est további részében Rohmann Ditta és Dés András zenéltek a felolvasások között (udvariatlanul őket se mutatták be), hol együtt, hol külön. A részleteket a zsűri színész tagjai, Fullajtár Andrea és Bálint András mondták el. Közben a szerző neve a kivetítőn jelent meg. (A vetített, erre a célra készült grafika remek volt, készítője ugyancsak megérdemelte volna az említést.) Kicsit döcögős és mechanikus volt a felolvasások egymásutánja. Ezt leginkább Fullajtár tudta feledtetni, aki sugárzó formában volt, különösen a Szabó T. Anna vers előadásakor. Aztán a vége felé egyszer csak estélyi ruhában jött vissza a színpadra, a közönség soraiban érezni lehetett a megkönnyebbülés sóhaját. De korán örültünk. Most egy kínos és értelmetlen mutatvány következett. Jánossy Lajos kritikus azt a feladatot kapta, hogy 2-2 (!) percben mindenkivel beszélgessen. Krasznahorkai és Nádas más-más okokból nem voltak jelen, az ábécérendben haladó kérdezgetés csak azért nem fulladt teljes nevetségességbe (a kilométer hosszúságú, tudálékos