A Kossuth tér 10 év múlva
Amikor társaságban a Facebook árnyoldalai kerülnek szóba, mindig elmondom, hogy aki nem gondozza a saját fiókját, magára vessen. Nagyon könnyű ugyanis az algoritmust folyamatosan tanítani arra, hogy mi érdekli az embert, mi idegesíti. Azon túl is, hogy kinek akarjuk az összes posztját látni. Lehet valakit „30 nap szundira” ítélni, amit természetesen az illető nem lát. És durvát is lehet lépni: az ismerőst törölni. De ilyesmire ritkán vetemedem. Csak akkor, ha kapcsolataim száma eléri az ötezret, ilyenkor helyet kell csinálnom, hogy új „barátaim” beférjenek a keretbe.
Viszonylag ritkán posztolok, inkább afféle voyeur vagyok, és ismeretszerzésre használom a portált. Vannak számomra világítótornyok, ha dicsérnek egy színházi előadást, filmet, kiállítást, én is rohanok. A sikeres dalszerző, akinek szenvedélye a komolyzene és az opera, vagy a Bécsben játszó színésznő, aki éppen csak fogadja a köszönésemet. Egyáltalán nem csak ismert emberek. Egy volt szomszéd, rég messzire sodródott barát, néhány osztálytárs.
Vitába nagyon ritkán szállok be – sajnálom rá az időt. Most mégis megütődtem, nem bírtam megállni.
Aki posztolt, távoli ismerősöm, posztját talán azért sodorta elém az FB árja, mert 258 közös ismerősünk van, azaz egy buborékba tartozunk.
Az illető nyugdíjas korú társadalomtudós, valaha a Radnóti
Gimnáziumba járt. Kitette ezt a fényképet:
És ezt írta alá: „Végy egy teret, tiltsd ki az autókat, és rakd ki annyi térkővel, amivel a Szaturnuszt be lehetne borítani, de kétszer.”
Megütődtem. Annak idején, amikor tíz évvel ezelőtt társszerzőmmel vastag könyvet írtam az Országházról és a Kossuth térről, a munka vége felé interjút készítettem Mohácsi Sándor tájépítésszel, ennek szerkesztett változata A tájépítész monológja címmel bekerült a végleges szövegbe. Beleláthattam a tervezés folyamatába, motivációjába. Többször is emlegette a tíz évet, ami szükséges ahhoz, hogy a tér végleg elkészüljön. Hát ez most eltelt. És azt veszem észre, hogy sokak véleménye – ami törzsi alapon nyugszik – nem változik az idővel. Persze a vélemény szabad, de a tények tisztelete alapvető értelmiségi követelmény. Eme ismerősöm, úgy éreztem, megszegte ezt a követelményt.
Először csak bemásoltam egy képet, ezt:
Ezt írtam alá: „Csalóka képet raktál ki – mint látható, ugyanannyi zöld van, mint az átépítés előtt.”
Erre azonnal jött az ide aligha illő Radnóti idézet: „Ki gépen száll föléje, annak térkép e táj.”
Ekkor mások is beszálltak, elkezdték ekézni a mai kormánypártot. Ehhez eredeti vitapartnerem ezt fűzte hozzá: „Autoriter rendpártiság, kispolgári rendmánia, tartalmi üresség, hatalmi reprezentáció, parvenü ízléstelenség.”
Ekkor a hozzászólók eltérítették a vitát, elkezdték cikizni a mesterséges medencét, és gúnyosan céloztak arra, hogy nyilván a terroristák elleni védekezést szolgálja. (Mára már feledésbe merült, de a 2010 előtti Kossuth téri tervpályázatban kötelező elem volt a tér körülkerítése. Mohácsi nyerte a pályázatot, de mivel ezt nem teljesítette, levontak a honoráriumából.)
A több dühös kirohanás után így folytattam a kardozást: „Általában lehet ebben igazság. De jártatok a Kossuth téren? Most komolyan!”
Ekkor jött eredeti vitapartnerem utolsó válasza: „Nagyon sokszor, a magam részéről utálom, olyan kb. mint egy Albert Speer »alkotás«.”
Ekkor megsoroztam egy átépítés előtti légi felvétellel. És mivel véletlenül éppen a téren vártam a villamost, egy friss képpel:
Erről beismertem, hogy ez ugyanolyan csalóka, mint az ő eredeti képe.
Utána viszont egy reálisabb fotót hoztam elő, ami a Szamos
Cukrászda épületének tetejéről készült:
Ebből világosan látszik, hogy a „kősivatag” csak a középső részen van. Ehhez a következő kommentárt fűztem: „Itt jobb oldalt, a középnél kicsit feljebb jól látszik az az egészséges hársfa, amelyet Mohácsi Sándor tervező úgy mentett meg, hogy a sétaút közepére került.”
Aztán még felajánlottam, hogy küldök tényeket annak, aki privátban ír. De senki nem jelentkezett. Az eredeti posztot író ismerősöm teljesen eltűnt. Talán elszomorította az utolsó, valaki más által nekem adresszált durva hozzászólás: „... és vágd zsebre a kivitelezésért »járó« zsét, oszt irány a Bahamák!”.
Ez valami idézet, vagy csak egyszerű durvaság? Nem tudtam rájönni.