A kapirgáló tyúk és az égő csipkebokor – kovács géza beszél fáy miklós blogján 606

A kapirgáló tyúk és az égő csipkebokor – Kovács Géza beszél Fáy Miklós blogján: életéről, Kocsisról, és arról, hogy miért hagyta ott a Nemzeti Filharmonikusokat A kívülállókat nagy meglepetésként érte, hogy Hamar Zsoltot nevezték ki a Nemzeti Filharmonikusok élére. Előtte azt rebesgették, hogy Eötvös Péter követi majd Kocsis Zoltánt. Talán Eötvös nem vállalta? – találgatta az ember. (Tizenegynéhány éve volt szerencsém látni a speciális naptárát: abban már nyolc évre előre is voltak ceruzás bejegyzések…) Hanem aztán bombaként robbant a hír, hogy távozik az óvatos duhajként számon tartott főigazgató, Kovács Géza. Nem nyugdíjba, hanem egy másik zenekar élére. Mostantól ő lesz a rossz állapotban lévő, kriminális körülmények között dolgozó MR Szimfonikusok élén… Ezen a ponton a zenei életet érdeklődéssel figyelő emberek botrányt szimatoltak.

A hagyományos sajtóorgánumokban Kovács Géza diplomatikusan nyilatkozott. Annyit mondott, hogy sok sikert kíván a volt zenekarának, és Herboly Domonkossal egyszerűen helyet cseréltek.

Elmondta, hogy a zeneakadémiát végzett kulturális menedzsert (aki a közelmúltig az Örkény Színház gazdasági igazgatója volt) már régen kiszemelte saját utódjának.

A napokban azonban hosszú beszélgetés került ki Fáy Miklós blogjára. Talán a kötetlenebb műfaj, talán a terjedelmi korlát hiánya teszi, e beszélgetésnek sikerült nagyon mélyre ásnia. Szép és tartalmas önvallomás arról, hogyan került Kovács Géza egy vidéki városból a nem neki való konzervatórium után lépésről lépésre a magyar zenei élet csúcsaira. Hogyan lehetett saját ötleteként behozni a Nemzeti Filharmonikusok élére Kocsis Zoltánt. Kendőzetlenül beszél arról, miken ment át Kocsis mellett, hogyan küzdött a zseni a halállal.

Miként volt az egyetlen logikus választás Eötvös, aki hajlandó lett volna átalakítani teendőit, de aztán a minisztérium mégis másként

gondolta. És ő akkor csak felállhatott, de nem a személyiségéhez nem illő botránnyal.

Az interjú harmadik harmada Kocsis betegségével, az elmúlással folytatott magánharcáról szólt. Pontosan az ellentétes taktikát választotta, mint Esterházy. Az utolsó mondat a veszteségről szól.

Nem legkedvesebb Móra Ferencét idézi, hanem egy költőt: „Pilinszky mondta, hogy Zolival sokan úgy vannak, mint a kapirgáló tyúk az égő csipkebokorral. Nem tudják, hogy mi ez. Nem értik. Most sem.”

Amikor felállni készült, Kovács Gézának akkor támadt az ötlete, hogy még egy nagy dobásra esetleg van energiája. Kívánjuk neki, hogy ezen a lehetetlenül nehéz poszton is legyen sikeres.

Az interjú elolvasható itt.

Az alábbi Kocsis-Pilinszky kép fotósának nevét nem találtam meg.