A Kaáli Autó-Motor Múzeum Dörgicsén
Egy hosszabb balatoni nyaralás végére maradt egy évek óta tervezett múzeumlátogatás Kaáli Nagy Géza dr., a lombikbébipápa magángyűjteményébe. Az év minden napján, három másfél órás, vezetett turnusban lehet a gyűjteményt megnézni. Jó élmény volt, nem éreztem terhesnek vagy oda nem illőnek azt sem, hogy az autók és motorok mellett sok szó esett az alapító minden értelemben rendkívüli pályájáról. Csak röviden: 1943-ban született Gyulán, gimnáziumba Orosházán, egyetemre Szegeden járt. Egy évvel az egyetem után az Egyesült Államokba emigrált, ahol jelentős karriert futott be, mint szülész-nőgyógyász. Szabadalmai, illetve építész öccsével közös ingatlan beruházásai tették gazdag emberré. 1992-ben kezdte létrehozni Magyarországon a Kaáli intézetek hálózatát, melyek segítségével kb. 30 ezer gyermek született. Klinikáit néhány éve el kellett adnia az államnak – ma már ez a tevékenység állami monopólium. A jelenleg nyolcvanegy éves orvos és múzeumalapító 2016-ban költözött végleg Magyarországra, jelenleg Dörgicsén lakik, a múzeum közelében. A magángyűjtemény 2020 óta látogatható szabadon, 5000 Ft ellenében – nagyjából akkortól, amikor világos lett, hogy az új budapesti Közlekedési Múzeum beruházás – irdatlan költségei miatt – valószínűleg soha nem fog megvalósulni.
Igen jó élmény volt végiglátogatni a pavilonokat, amelyekben az év minden napján 23 fok uralkodik. Először a külön épületben elhelyezett retró gyűjteménybe visz minden csoport útja. Itt a Kádár-korszak csaknem minden autótípusa látható (Csajkától Velorexig!), újszerű állapotban. (Érdekes, se Trabant, se Zaporozsec – ahogy papám gúnyosan emlegette: „Hruscsov bosszúja” – nincs a gyűjteményben…) A vezető minden állomáson hagyott időt egyéni nézelődésre. Minden egyes tárgyhoz kimerítő, jól strukturált információ tartozik.
A következő teremben motorok tucatjait láthatjuk, mindenféle náció büszkeségeit, köztük magyar fejlesztéseket is, olyan háború előtti
Vademecum Newsletter
by András Török
motorokat is, amelyről közönséges halandó sosem hallott. Van fénykép, ahol Kaáli professzor édesapja a kisgyerekeit motoroztatja, aztán ennek parafrázisai, amikor a gyerekeket ugyanazon a motoron, már felnőtt korban látjuk. Talán mondani se kell, de ugyanezt a motort kiállítva is megcsodálhatjuk.
Aztán következik az autók végeláthatatlan sora, értő, de szűkszavú magyarázattal. Kapunk magyarázatot a technikai fejlődésről, a társadalmi igények kielégítéséről, a versenyautókról, az égvilágon mindenről. És éppen elég információt. És mindenki megtalálja a kedvencét. Engem egy óvodás kori élmény rohant meg: egy Borgward márkájú német autó játékmodelljét kaptam meg ajándékba, fogalmam sincs milyen forrásból – apám akkor még nem járt NyugatNémetországban. Arra is emlékszem, milyen hosszan sirattam, miután elvesztettem, egy homokozás közben. (Az is lehet, hogy elcsente egy irigy kisfiú.) És arra a fájdalomra is jól emlékszem, amikor papám közölte, hogy a Borgward gyártását 1961-ben befejezték.
Hatalmas kincsek vannak a múzeum birtokában, és szemlátomást jól sáfárkodnak velük. Mindegyik külleme makulátlan, és a vezetésen elmondták, hogy minden egyes autót évente egyszer kivisznek egy 2530 kilométeres túrára, hogy működőképesek maradjanak. A gyűjtemény szakmai tanácsadója, mint a vezetésen hallhattuk, az Angliában élő Dr. Négyesi Pál. Hát őt személyesen ismerjük! Ő a Fortepan csapat beltagja…
(Dörgicse, Csörgőfa u. 33/2, 8244. automotormuzeum.hu)
Vademecum Newsletter 954/2024 by András Török Copyright @ Summa Artium Nonprofit Kft