A köszönetnyilvánítás és az élménybeszámoló keresztezése

A köszönetnyilvánítás és az élménybeszámoló keresztezése Néhány nappal azután, hogy kitört a nyár, last minute kéréssel fordult a Summa Artiumhoz a fiatal, az utóbbi években kiugró sikereket felmutató k2 színházi formáció, hogy – egy 1956-os műsorukat előkészítendő – szeretnének elutazni Amerikába, hogy ottani magyaroktól gyűjtsenek élményeket. Első hallásra nem hangzott jól, de mivel két barátunk már fel is ajánlott egy-egy összeget, nekiálltunk és írtunk a Summa Artium 25 legnagyvonalúbb barátjának, úgy, hogy nem tudtak egymásról, és azt kértük, hogy csak az válaszoljon, aki hozzájárul ehhez a projekthez.

Két és fél nap alatt tekintélyes summa gyűlt össze, amit hiánytalanul át is utaltunk a csapatnak.

Néhány hete együtt ebédeltem az egyik adakozóval, J-vel és fivérével, Gy-vel. A Summa ügyes-bajos dolgairól beszélgettünk. J halkan megjegyezte, hogy a nyári ötletünk támogatása nem állt közel a szívéhez, inkább szólt a Summa Artiumnak, mint a projektnek.

Ma reggel került ki a Facebookra az alábbi levél, amely furcsa és végtelenül eredeti keresztezése a köszönetnyilvánításnak és a munkabeszámolónak. Így hangzik: Anna Boros 27 September at 06:59 Hálás, Köszönjük, Köszi, Thank you, Thanks, Büszke.

Világgá szeretném kürtölni, hogy mennyire hálás vagyok Tibor Orlai, Summa Artium: András Török, Király Júlia, Polgár András, meg a névtelen támogatóinknak, a Fügének, és István Horváth-nak, hogy a teljes K2 csapat kijuthatott New Yorkba 12 napra, kutató, agytágító, átújraértékelő utunk első állomására.

Köszönjük szépen a bizalmat, meglett, és ígérjük, meglesznek a sok-

sok, sokféle, sokmilyen gyümölcsök.

Köszönjük, Bíró Kriszta, Parti Nagy Lajos, Andrea Koch, Judit Huszka, Huszka Imre, a közbenjárásotokat.

Köszi, drágadrága Vera Zamdmer, akinek a biztatása nélkül bele sem vágtunk volna az egészbe, akinek olyan tündér barátai vannak Tarrytownban, hogy ismeretlenül elszállásolták a csapatot 12 napra.

Thank you: Naomi Vladeck , Mustafa Özdemir & Senia Sakarya , Peter Royston, Amy Samantha White, Noah Zamdmer.

Terrytown – Budapest! See you soon, in Budapest!

Müller Miklós, köszönjük szépen a beszélgetést, a Toyotázást, és hogy elszállásoltad a legendás lakásodban Fruzsit és Petit.

Timea Zsedely (Tízezer Lépés Magyar Könyvesbolt), köszi az ötleteket, a verses alkalmat, a Hajnali láz vetítést és beszélgetést, és hogy elvittél és megismertettél bennünket Marton Jánossal és a Living Museummal. (Aki teheti, látogasson el oda, aki teheti, intézze el, hogy a Lipótból legyen Living Museum.)

Köszönjük az elmondhatatlan napot a palotádban, Marton János!

Köszi, Zenkő Bogdán, hogy összekötötted a K2 színházat amerikai színházi emberekkel.

Thanks the meeting: Brian Rogers – Chocolate Factory Theater; Linda Chapmann – New York Theatre Workshop; Lily Lamb Atkinson – The Public Theatre; Alisa Solomon – Columbia University.

Köszi, Erdélyi Adrienn, hogy intézted, és mindenminden mást is, és nem csak most. ♥ Köszönjük, Lakatos István, Bódis Wollner Iván, Molnár Rajec Erzsébet, Udita Leberg, hogy vendégül láttatok bennünket, meséltetek magatokról, az életetekről, és hogy közben útravaló bölcsességekkel is elláttatok bennünket.

Köszönjük a találkozást, beszélgetést, Bollók Barbara, Lovas György, Zsédely Miklós, Zsédely Margit.

Köszönöm megint, Szarvasy Misi, akivel 5 éve folytköv., akinek a Mohácsi-osztály is köszönheti New Yorkot, aki múzeumokba, koncertre vitt minket, meg Camp Kilmerbe, és ötletel, és segít, és hisz, és támogat, és nem akárkiket ☺, és bemutatott Aich Klárának, aki ismeretlenül is rendelkezésünkre bocsátotta egy napra a lenyűgöző,

25. utcai birodalmát, ahol fontos estét csinálhattunk.

Köszönjük szépen, Klári.

Köszi, László Bartus, a találkozást, az ötleteket, a történeted.

Köszi, Adam Boncz, hogy eljutattál Evi Blaikie-hez.

Csodálatos Evi Blaikie, köszönjük a beszélgetést veled és Révai Tamással.

Laszlo Santha, köszönöm a támogatásod, biztatásod, barátságod.

Nikolett Pankovits, büszke vagyok rád, és hogy ott lehettünk a koncerteden a Joes Pub at The Publicban.

Böröcz András, köszi a nálad tölthetett napot!

Attila Draviczki, köszi a vendéglátást a Key Barban.

Köszönöm, Frank Tibor, hogy mielőtt elindultunk, elindítottál, irányt adtál, hogy összekötöttél Pásztor Péterrel, Nora Deak Nórával, köszönöm a sok információt, tudást, az élményeiteket, amiket megosztottatok velem. És köszönöm, Judit Szabo, hogy vendégül láttál minket (engem másodszorra) Emőkével, szüleimmel, húgommal egy hónapra a csodálatos házadban Long Beachen. És köszönöm, Tóth Botond és Emma (Emőke), a United People szövetséget. És köszi, Emma. És büszke vagyok rátok, Erdélyi Adrienn, Sára Luca Jeli, Péter Fábián, Benkó Bence, Szabolcs Horváth, Dániel Borsányi, Balázs Viktor, Zsolt Domokos, hogy ilyen hősiesen, türelemmel végigcsináltuk az utat, és ezt az egészet, és hogy ti is, és hogy velünk együtt Peter Závada, Fruzsina Radnai. ♥ Egy év múlva, szeptemberben pedig az elkezdett kitaposott utakon, ha van kedvünk, csináljunk Little Hungary fesztivált in NYC. K2, Orlai és csapata, Dohány utcai seriffek, Szakértők, meg a Bekvárt. :) Lakatos István azt mondta, merjünk mindig nagyobbat harapni. :)

(mamapapa, kรถszi, h. szerintetek is)