A kör kilép a magánlakások hűvöséből 624

A Kör kilép a magánlakások hűvöséből Podcastok sok forrásból érkezhetnek az amerikai független, közhasznú rádiók nagy piacára. (Az USA-ban, mint ismeretes, nem létezik állami közrádió és köztelevízió, létezik viszont a nagy presztízsű, jó minőségű National Public Radio, az NPR. Ezt adományokból és reklámokból tartják fent.)

Nagy kedvvel hallgatom például a Tell me something I don’t know című, országszerte szervezett játékos versenyekből összevágott podcastokat.

Van egy másik, ezzel távolról rokonnak tekinthető podcast, címe: The Moth.

Erre nem magamtól bukkantam rá – egy régi jó ismerősöm, Heller Gábor hívta fel a figyelmet rá, amikor a nyár elején elhívott beszélgetni. Kicsit titokzatos volt, éreztem, hogy valami fontos dologról lesz szó. Őt egy úttörőtáborban ismertem meg, igen sok évvel ezelőtt. Futólag azután is találkoztunk. Aztán hallottam, hogy kivándorolt Amerikába, ott filmesként dolgozott. A rendszerváltás után, nem azonnal, de hazaköltözött és családot alapított. Ma sikeres üzletember, a piacvezető internetes kedvezmény-kereskedő cég egyik tulajdonosa és ügyvezetője. Szenvedélye a film, ma is ír forgatókönyveket, amelyeket a film-világpiacon próbál befuttatni. Mint az amerikai életforma (egyes aspektusainak) nagy rajongója, megpróbál egyes szokásokat, projekteket honi viszonyainkra adaptálni. A Moth egy történetmesélő mozgalom, ahol Amerika-szerte, évente kb. 500 alkalommal mondanak emberek közönség előtt egyenként tízperces történeteket – szigorúan jegyzetek nélkül. Ezekből aztán podcastok lesznek, amelyet nem kevesebb, mint négyszáz rádióállomás sugároz rendszeresen. Eddig 18 ezer történetet meséltek el a mozgalom keretében, évente több mint 30 millió (!) alkalommal töltik le valamelyik podcastjukat. Erőteljes oktatási tevékenységet is

kifejtenek, egyetemistákat tanítanak élőszóban, magabiztosan előadni.

Honlapjukon 30 főállású munkatársat lehet megtekinteni, a számos helyi önkéntes mellett. Igazi mozgalom, tábornoki karral, tisztekkel, közkatonákkal.

Hát ennek a mozgalomnak a honosításába vágott bele Gábor. Már évek óta fontolgatta, amikor végül is talált egy társat, Bán Zsófia írónő személyében.

Hosszas tépelődést követően olyan nevet adtak neki, amely cseppet sem hasonlít a molylepke jelentésű The Moth kifejezéshez: „A Kör”.

Elsőre nem hangzik biztatóan, de tessék csak kivárni a végét.

Az előkészületek hónapok óta, lakásokon folytak. Most szeptemberben lépnek ki a nyilvánosság elé: az első három esemény a Dohány utcai Magvető Caféban lesz.

Azon kívül, hogy elmesélte, mibe fogott, két konkrét dolgot kért tőlem. Egyrészt, hogy lépjek fel én is egy történettel az egyik alkalommal (kiderült, ez szeptember 21-én lesz), a másik, hogy javasoljak mesélőket. Elmondta, hogy a két szervező aránytalanul sok kapcsolattal rendelkezik a művészvilágban, az elit felső középosztályban. Márpedig az amerikai példa szerint a legérdekesebbek a buszsofőrök, a bolti eladók, a pizzázó tulajdonosok, az utazó ügynökök – a mindennapi emberek. „A Kör” ugyanazt szeretné elérni, mint amerikai előképe: a történetek révén boldogabbá tenni a mesélőket és a közönséget, megosztani a tanulságos, felemelő (vagy éppen leverő), emberi tapasztalatokat.

Végigpörgettem hát a mindig ezer körüli nevet tartalmazó névjegyalbumomat, és kimásoltam pontosan ötven olyan ismerős nevét, akiket hallottam hétköznapi helyzetben történetet mesélni, és el tudom képzelni, hogy lenne kedvük egy-egy ilyen mutatványhoz.

A tíz perc – mint megtudtam – iránymutatás: ne legyen sokkal több, de sokkal kevesebb se. Nem fontos, hogy új legyen a történet. A tapasztalat szerint a legjobbak éppenséggel a sokat mesélt, kiérlelt

sztorik. Nem kell, hogy vicces legyen, bár az mindig segít. A legfontosabb: a történetnek legyen tétje.

Tépelődtem, melyik történetemet válasszam. A két házasságommal kapcsolatos vicces, igazán téttel bíró történetfüzért? Azt, hogy hogyan lettem hirtelen, egyik napról a másikra rablóból pandúr, azaz kulturális államtitkár, hogyan buktam meg, és hogyan lettem NKA elnök, és micsoda sokk volt, amikor onnét kellett távoznom, és hogyan építettem magamat újjá lépésről lépésre?

Végül mégis a fotográfia, repülés, házinyomda háromszögében játszódó történet mellett döntöttem. Az legkevésbé privát sztori mind közül.

A felkészítés jövő kedden lesz. Utána meg jöjjenek el a Magvető Caféba, vagy hallgassák meg a podcastot! Remélem, lesz olyan jó, hogy közzéteszik. (www.themoth.org)