„A kör” első nyilvános fellépése a Magvető Kávéházban Nagy sikerrel lezajlott a vadonatúj történetmesélő mozgalom első nyilvános estélye. Bebizonyosodott, hogy a Magvető Café ilyesmire is nagyon alkalmas. Sajnos, az egyik résztvevő lemondta, így talán az est egy árnyalatnyival rövidebb volt a kelleténél, de a félig rutinos ötletgazdák/műsorvezetők jól állták a sarat. Az első mesélő, Kerékgyártó István író volt, aki 25 éves korába, Pécsre repített minket, amikor is hírét vette, hogy többször dobott menyasszony jelöltje eljegyezte magát valaki mással. Egyből rájött, hogy neki MÉGIS pont ez a nő kell. Innét kezdve felgyorsultak az események. Az igazi poént viszont az élet szolgáltatta. A második fellépő szerénységem volt, ahogy már említettem, a „miért nem lettem híres fotográfus (sem)” témakörben mozogtam. Az elbeszélés tökéletesen valós magva 1982 augusztusában esett meg velem, a Katona József Színház indulásakor. Szó volt még a saját nyomdáról, illetve a repülés iránti vágyam beteljesüléséről. Mivel délután elpróbáltam a „szerepemet” kedves kollégáim előtt, így cseppet sem izgultam. A harmadik mesélő Lángh Júlia író, szociológus, tanár volt, aki 52 éves korában egy apróhirdetés nyomán óvónőnek szegődött el egy afrikai ország kisvárosába. Ott esett meg vele valami, ami életveszélybe sodorta. Elmesélte, hogyan kecmergett ki ebből, hogyan reagáltak ottani ismerősei, milyenek Afrika színei, emberi, jellembeli változatosságai – neki is nagy sikere volt. Az utolsó fellépő Nádasdy Ádám volt, aki a közönség reakciója alapján egyszerűen lemosta a többi fellépőt. Egy párizsi utazását mesélte el, amely 31 éves korában, 1978-ban történt. Idegeneknél szállt meg, és megpróbált beilleszkedni, nem úgy viselkedni, mint egy keletről jött turista. Saját bevallása szerint, társasági szélhámoskodáshoz folyamodott, amiben eléggé tehetségesnek