A jezsuita rend megkövetése Levelet kaptunk a Vademecum egy hűséges olvasójától. Kifogásolta, hogy a 671. számban, a múlt héten, a Tyll című regény ismertetésekor leávósoztuk a jezsuitákat. Ez állt a levélben: „(…) sajnos a legutóbbi számban, a Tyll recenzióban beleütköztem egy igazságtalan és történelmietlen állításba, mely szerint a jezsuiták a »középkori ávósok« lettek volna. Nem csak arról van szó, hogy a Jezsuita rend a középkor után, 1540ben jött létre, de arról is, hogy semmiféle »ávós« funkcióval soha nem rendelkeztek, miután vallási közösségként semmiféle állami szerepük nem volt semelyik világi államban, de még a Pápai Államban (Patrimonium Petri) sem. A jezsuiták tevékenységéről a Wikipédia jó áttekintést nyújt, öt percben lehet alapvető ismereteket szerezni róluk. (…)” A levél nyomán alapos lelkiismeret-vizsgálatot tartottam. Újra elolvastam a Tyll ide vágó passzusait, és rájöttem, hogy talán túlságosan ráhangolódtam az ismertetett műre. Írásom azt a vélekedést ültetheti el az olvasóinkban, hogy magam is ilyen negatívan vélekedek a jezsuita rendről. Pedig ehhez nem tudok eleget – csak egy könyvet szeretettem volna ismertetni. Ebben az értelemben megkövetjük olvasóinkat, különös tekintettel a levélírót. Daniel Kehlmann bizony nagyon sötét képet fest két, valóban létezett személyről, doktor Oswald Tesimondról (1563-1636) és doktor Athanasius Kircherről (1602-1680), akik rátörnek a molnár családjára, onnét elviszik Claus Ulenspiegel családfőt, megkínozzák őt, beismerő vallomásra kényszerítik, feleségét és családtagjait is hamis tanúzásra veszik rá, kínzás kilátásba helyezésével, majd egy rögtönítélő bíróság bíráiként halálra ítélik Tyll apját. A két szerzetessel aztán később is találkozunk, amint tudósként (mai ismereteink szerint nettó sarlatánként) működnek Rómában és másutt.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.