A holland példa ki lehetne a tíz valaha élt legnagyobb magyar 607

A holland példa: ki lehetne a tíz valaha élt legnagyobb magyar?

Amikor néhány éve egy csodálatos hágai szoborról, Willem Drees portréjáról írtam, megemlítettem, hogy harmadik lett a 2004-ben tartott Minden idők legnagyobb hollandjai szavazáson. Már akkoriban elgondolkodtam, kik kerülhetnének rá egy ilyen listára, illetve lenne-e értelme ilyen szavazást rendezni a mai végtelenül megosztott Magyarországon. A válasz csak nemleges lehetett.

Azóta is mocorog bennem a kérdés. Megint eszembe jutott, amikor kezembe vettem Nyáry Krisztián két újabb könyvét, az Igazi hősöket, illetve a Merész magyarokat.

A tíz legnagyobb holland szavazás eredménye a következő volt: 1. Pym Fortuyn, politikus 2. Oránai Vilmos, politikus, országalapító 3. Willem Drees, az ellenállás hőse, miniszterelnök 4. Antonie van Leeuwenhoek, a mikroszkóp autodidakta feltalálója 5. Rotterdami Erasmus, filozófus 6. Johan Cruyff, futballista 7. Michiel de Ruyter, admirális, Anglia térdre kényszerítője, mellékesen a magyar prédikátor gályarabok kiszabadítója 8. Anne Frank, a gyermekként elpusztított holland zsidó naplóíró 9. Rembrandt van Rijn, festő 10. Vincent van Gogh, festő.

(A szavazást egy rádióadó rendezte, a 100 legnagyobb brit BBC formátum szerint. A szabályok alapján, a műsor végén a szavazást is lezárták: így alakult ki a végeredmény, de ha tovább is feldolgozták volna a fogadott szavazatokat, akkor Orániai Vilmos nyert volna.)

Visszatérve kis hazánkra, kétfordulós szavazást lehetne elképzelni.

Először lehetne teljesen nyílt szavazás. Afféle jelölés. Nem lehetne jelölni ellentmondásos alakokat, olyanokat, akik életük egy-egy

szakaszában negatív szerepet játszottak. Így aztán nem lehet se Nagy Imre, se Bajcsy-Zsilinszky, se Wass Albert, se Horthy.

A jelölésekből a második listát - mondjuk 50 tételeset - a Tudományos Akadémia állítaná össze. Én a következőket jelölném, sorrend nélkül, ábécérendben (A Széchenyi-Deák-Bibó-Puskás féle nyilvánvaló személyeken kívül): Bárczy István, budapesti várospolitikus, iskola és lakásépítő; Bálint György, agronómus („Bálint gazda”); Hajós Alfréd, olimpiai bajnok úszó, futballista, építész; Nádas Péter, író; Podmaniczky Frigyes, a „kockás báró”; Rátz László, matematikatár; Richter Gedeon, feltaláló, gyógyszergyáros; Rubik Ernő játéktervező, tanár; Sztehlo Gábor evangélikus lelkész, embermentő; Vázsonyi Vilmos, politikus; Hogy mire lenne jó mindez? Hát javulna a nemzeti önismeret – „anyázás” nélkül.