A halál utáni napok stratégiái_720

A halál utáni napok stratégiái Az elmúlt héten nagy veszteségek érték a magyar kulturális életet. Két nap eltéréssel, magyar szereplője volt a New York Times nekrológ rovatának. A földkerekség egyik legfontosabb napilapja nagy terjedelemben ismertette Rajk László, illetve Konrád György pályáját.

De meghalt a jelentős, sikeres színházrendező, a Vígszínház rendszerváltás utáni korszakának meghatározó alakja is, akit elsodort a #metoo mozgalom.

Különösen Rajk László sajtónekrológjai voltak kiemelkedőek.

Megismerhető volt belőlük különleges, sugárzó személyisége, felidézték, hogy voltaképpen az utolsó évtizedben ért a csúcsra. A sok jó írás közül is kiemelkedik Rév István történész, az elhunyt egyik legrégebbi barátjának tömör írása, itt.

De hát a nekrológokat mindenki olvasta. A Facebook is forrt az emlékektől, innét egy magántermészetű közleményt szeretnék idézni.

Talán nem tapintatlanság megosztanom az olvasókkal azt a posztot, amit az építész özvegye, az énekművész Rajk Judit tett közzé a halál másnapján – mert szépen tükrözi az elhunyt derűs szellemét:

A másik példa egy lényegesen kevésbé híres ember távozásával kapcsolatos: Niszkács Miklós a magyar gasztronómia egyik köztiszteletben álló figurája volt, valaha a Vendéglátás című lap főszerkesztője. Az ő családja privatizálta majd fejlesztette jelenlegi nívójára a Gerbeaud kávéházat. Haláláról egy Facebook posztból értesültem, egy szakíró, a Summa kuratóriumának tagja ezt írta ki a Facebook oldalára: „(…) Én most is úgy látom, ahogy sok évtizeddel ezelőtt először megpillantottam: felgyűrt gallérú ballonkabátban, sármosan, a szemében bölcsesség, a szája sarkában pici ironikus mosoly; nyugalmat, erőt, biztonságot sugárzott.

Isten veled Niszkács Miklós. Tudod, akik egy irányba mennek, találkoznak még.”

A napokban láttam egy meghívót Niszkács Miklós templomi búcsúztatójára. Ez állt benne: „Egy csodás élet földi szakasza zárult le augusztus 27-én. (…) A napos oldalról átsétált az örök világosságba.

Ahogy Mindenki ismerte, ő nagyon szeretett és tudott élni. Üzenete mindnyájunknak, hogy továbbra is szeressünk élni és kérte, színes ruhában jelenjünk meg a templomban.”