A gellérthegy ötletpályázat eredménye 589

A Gellérthegy ötletpályázat eredménye Mindenki egyetért abban, hogy a Citadella hasznosítása nem tűr halasztást. Néhány éve államosították a területet, a gagyiárusokat kiszorították, de aztán nem történt semmi. Most felgyorsulni látszik a tempó. Nyáron ötletpályázatot hirdetett a Miniszterelnöki Hivatal.

Teljesen nyílt, jeligés pályázat volt. A cél a Citadella revitalizációja volt. Várták az építészeti, tájépítészeti, vagy képzőművészeti megoldásokat alkalmazó kreatív koncepciókat, „figyelembe véve a kiemelt világörökségi szerepkört és a természeti értékek egyensúlyát”.

A három hónapos (túl rövid) határidőn belül összesen 68 pályázat érkezett. A zsűri díjakat nem adott ki. Ez mindig azt jelenti, hogy az ítészek csalódottak voltak. Három kiemelt megvétel volt, tizenegy megvétel. Végignéztem mind a tizennégy megvásárolt pályázatot, hol ingattam a fejemet, hol nevetnem kellett. Volt itt minden. Lanovkák nagy számban például (volt amelyik a Várhegyre vezetett, volt egy pályázat, amelyik egyenesen három drótpályát vezetne fel a dombra, különböző irányokból), gigászi ivócsarnok a domb gyomrában, és nem egy ötlet a nagy és kreatív magyarok emlékének felidézésére.

Találkozhatunk olyan tervvel, amely úszómedencét telepítene a Citadella tetőszintjére (ez az Európa Kulturális Fővárosa budapesti pályázatából lehet ismerős, már akkor is marhaságnak éreztem). Van pályázat, amelyik plusz kupolákat emelne királyaink és más hőseink emlékére. Többen újra akarják értelmezni a Szabadságszobrot, egyikük új (világító) posztamens révén. A sok munkát befektető pályázókról lerí, hogy a költségekkel nemigen foglalkoztak. Az összes megvett pályamű beadott anyaga megtekinthető itt. (A sorszámra kell kattintani, ott nyílnak meg az anyagok).

Mint ismeretes, a Citadella is beletartozik azon budapesti épületek sorába, amelyek sokkal idősebbnek szeretnének látszani, mint amilyenek valójában. A levert 48/49-es szabadságharcot követően azonnal nekikezdtek az erődítésnek, ahonnét kényelmesen, felülről

lehetett (volna) ágyúzni a Várhegyet. A munkával 1851-ben készültek el. Hanem aztán hamar jött a kiegyezés, nem lett rá szükség. Harminc évig tartott, amíg átadták a Fővárosnak, amely szimbolikusan lebontott egy háromszög alakú részt a főbejárat felett. Ezzel jelezve, hogy a „magyar Bastille-t lebontanánk, ha lenne rá pénzünk.” (Azt nem mindenki tudja, hogy a párizsi börtön lebontása 14 évig tartott…)

A szerintem eredménytelen ötletpályázat azt mutatja, hogy esetleg el kellene gondolkodni lebontásán, vagy teljesen magánkézbe kellene adni, szigorú ellenőrzés mellett. Ha az ötletekből mazsolázva kormányhatározat születik, és azt tűzön-vízen át megvalósítják, attól sok jó biztosan nem várható.