A chick corea trio fellépése a concertgebouw ban 611

A Chick Corea Trio fellépése a Concertgebouw-ban Hollandiából hazajövet kinyitottam az Élet és Irodalmat és a 23. oldalon ott találtam Végső Zoltán végtelenül alapos kritikáját a MOM Sportarénában tartott május 2-i koncertjéről, „A megunhatatlan Corea” címmel.

Abban a különös élményben volt részem, hogy az amerikai jazz nagyágyú budapesti koncertjére ugyan nem váltottam jegyet, viszont a következő állomáson, Amsterdamban – vendéglátóim jóvoltából – ott voltam.

Chick Corea annyira híres, hogy még a régi vágású klasszikus zenei rajongók is ismerik a nevét, de azt hogy rock- vagy jazz-sztár, őszintén szólva eddig nem tudtam. A zongorista zeneszerző közvetlen, fiatalos személyiség, senki sem mondaná meg, hogy már a 75. évét tapossa. Minden szám előtt beszél valamennyit, a legelején és a legvégén meg is énekeltette a Concertgebouw közönségét. A trióban szerepel egy másik legenda is, Eddie Gomez, nagybőgős. A harmadik tag egy náluk jóval fiatalabb, egészen kivételes képességű fekete dobos, Brian Blade. Ő – egészen az első szólójáig – egy Heidegger műveire szakosodott Harvard professzorra emlékeztetett.

Minden eddigi jazz élményem intim terekhez fűződött. Igen szokatlan volt legalább ezer másik emberrel együtt hallgatni ezeket a kitűnő zenészeket. Mit volt mit tenni, kipróbáltam, tudom-e röptetni a lelkemet erre a zenére is. Nem azonnal, de sikerült.

Még sose hallottam bőgőn ilyen virtuózan dallamot játszani. Majdnem a cselló színvonalán.

Aki igazán és kétséget nem hagyó módon elkápráztatott, az Brian Blade dobos volt. Mintha három-négy keze lett volna, egyfolytában sugárzott belőle az öröm, és valami különös módon elhitette velem is, hogy örül, hogy személyesen nekem játszhat.

(2017. május 10., ára EUR 37. A második kép Ron Beenen felvétele)