A ceruza és a radír, felújítva
A Nemzeti Filmintézet nagy intézmény, és néhány éve még a filmtámogatást is hozzá csapták, noha messziről ez külön testként működik a kebelében. Az a bírálat-tömeg, ami a támogató tevékenységet éri, homályba borítja másik, nagyon sikeresnek tűnő felét – amely egyébként is szélárnyékban működik – talán azért is, mert az intézetnek nincs látogatható épülete. Pedig milyen csodálatos ilyen célú épületekben jártam! Torinóban, egy sok évtized alatt befejezett zsinagógában, Amszterdamban, az erre a célra emelt csodálatos kortárs épületben („The Eye”), amely új életre keltette a tengeröblön túli kerületet stb.
Itt abba is hagyom az irigykedéssel vegyes kalaplengetést, és nem kezdem magyarázni, hogy mekkora kihagyott ziccer, hogy Magyarország a Gondviselés engedte hét bő esztendő alatt nem új Filmmúzeumot épített valamely rozsdaövezetben, hanem sok minden másra költötte a pénzt.
Amiről ez eszembe jutott: a Facebook elibém sodort egy kedves gyerekkori emléket. Akkoriban a moziban még volt Magyar Híradó (ritkán Világhíradó), sőt kísérőfilm is, az utóbbi nem ritkán animációs film. Egy ilyen alkalommal láttam A ceruza és a radír című kilencperces alkotást, amiért a papám is lelkesedett. Éppen akkor lett kisfilmproducer, talán ismerte az alkotókat is. Magyarázta, hogy ez a film azért annyira érdekes, mert magáról a műfajról szól. Azt is elmesélte, hogy az animációs film sokféle technikával készülhet, a bábfilm is ide tartozik, és hogy a nem ilyen filmet úgy hívják: natúrfilm.
És tessék: a Filmintézet most felújította ezt a filmecskét, HD minőségben. Ma is friss, érdekes és megjósolhatatlan. De azért ott van benne a pártállami idők „vajszínű” humanizmuseszménye: mi jobban tudjuk, hogyan kell jó fejnek lenni, mi akarjuk az egész emberiséget
by András Török
Newsletter 950/2024 by András Török
tanítani. Kár tagadni, hogy akkoriban, mint a kor gyermekére, rám is hatott ez a dolog. Évtizedekig tartott, amíg kinőttem.
A film rövidített változata megtekinthető itt. A teljes filmhez regisztrálni kell a filmio.hu portálra, de ott ingyenesen megnézhető.
Az Alapfilmek fülön kell keresni, ahol kommentár is tartozik hozzá. A legfontosabb információ a következő:
„Miről szól? A film címszereplői a rajzfilmesek két állandó eszköze, a hórihorgas, izgága ceruza és hűséges társa, a megfontolt, tömzsi radír, akik a rajzoló antropomorfizált eszközeiként, mint Don Quiote és Sancho Panza hódítják meg az üres lapok csupasz vidékét. Útjuk során a ceruza-ember önfeledten rajzolgat, míg a radír-ember folyamatosan korrigálja a sebtiben firkantott vonalakat.
Miért különleges? A ceruza és a radír rajzfilmes önreflexió: a néhány jellemző vonallá egyszerűsített figurák és a fehér lap adta absztrakt tér révén a film nem pusztán egy ceruza és egy radír road movie-ja lett, hanem a szellemi erő és a mérnöki pontosság, az inspiratív extázis és a higgadt precizitás egymást kiegészítő párharcának mementója.
Hol a helye a (magyar) filmtörténetben? A ceruza és a radír a magyar animáció 60-as évekbeli új hullámának nyitódarabja, amely felváltotta a szövegalapú mesefilmeket, grafikailag újfajta, modernizált animációs nyelvet teremtett, és a groteszk humorú, egzisztencialista szemléletű és epigrammatikus tömörségű, 8–10 perces társadalmi szatírát tette meg a korszak vezérműfajává.”
(Pannónia Filmstúdió, 1960. Írta és rendezte: Macskássy Gyula. Tervezte: Várnai György. Zenéjét szerezte: Ilosvay Gusztáv. Operatőr: Harsági István, Jávorszky László. Vágó: Czipauer János. Hangmérnök: Vargányi László.)
