A budapesti fesztiválzenekar francia műsora a művészetek palotájában

A Budapesti Fesztiválzenekar francia műsora a Művészetek Palotájában, Fischer Iván vezényletével Az a tény, hogy a BFZ egy-egy műsorát háromszor is képes egymás után, telt házzal megismételni, azt mutatja, hogy a zenekar üzleti értelemben a csúcsra jutott. A közönség átlaga 50 pluszos, nem ősz hajút keveset lehetett látni aznap este, nagyon idős, nehezen mozgó embereket annál inkább. Mindenki tudja, hogy ebből hamarosan nagy baj lesz. Van, aki erre a Magyar Zene Háza nevű trendi kalandot, van, aki a zeneiskolai hálózat megerősítését látja orvosságnak. Sok volt a külföldi is, a zenekar propagandája látni valóan eljut az itt élő külföldiekhez és a turistákhoz is.

Még egy kis dicséret a BFZ és a MűPa menedzsmentjének: Az „Európai hidak” nevű, néhány éve ősszel ismétlődő sorozat jól működő marketingötlet. Minden évben más ország zenéjét állítják közösen a középpontba. Idén Franciaország került napirendre, volt benne világzenei újhullám, irodalmi performansz, Lucien Hervé fotókiállítás (utóbbi a Műpa ablakain, a foyer felé felaggatva, így sokkal többen látták, mintha a szomszédos Ludwigba került volna). Összesen 19 kisebb-nagyobb projektet sorol fel a honlap. Kár, hogy csak erre az egyre jutottam el.

A koncert programja – a BFZ-re jellemző módon – vegyítette a nagyon népszerű és az (előttünk) kevéssé ismert műveket. Utóbbiak közé tartozik talán a Debussy által hangszerelt Eric Satie-darab, és feltétlenül a nálunk nemigen ismert, matuzsálemi kort megért (ennek ellenére mindössze 20 művet írt) Henri Dutilleux (1916-2013) L’arbre des songes (Az álmok fája) című hegedűversenye, amelynek pokoli nehézségű szólóját Ning Feng játszotta egy 1721-es Stradivarin. A viszonylag ismeretlen művek befogadása még egy ilyen művelt közönségnek se könnyű, sok volt a mozgolódás, lapozgatták a Halász Péter által írt, garantáltan nagyképűségmentes, informatív ismertetőket. Ahogy végiglapoztam a csinos, nem fényes papírra nyomott füzetet, megint tetszett, hogy az összes zenész listáját is közlik. Mert azt „mindenki” tudta, hogy az aznap este fellépő,

varázslatos kisugárzású koncertmester neve Eckhardt Violetta (a másik két koncertmester ugyanis férfi), de a trombita vagy a harsona szólamvezetőinek a neve már nem forog közszájon (Czeglédi Zsolt, illetve Szakszon Balázs).

A tomboló siker után persze hogy ráadás következett. A zenekarnak ezúttal a szokásosnál is jobban sikerült meglepnie a közönséget. A karmester színpadra szólított egy fiatal karmestert, aki megénekeltette a zenekart. Mint Fischer elmondta a közönségnek, ő segített betanítani a kórusművet. A zenekar tagjai hallatlan lelkesedéssel és – egyes magas hangok kivételével – profizmussal adták elő a darabot.

(2016. szeptember 23. 19.45.)