A belgák királya – Peter Brosens és Jessica Hope Woodworth belga-holland-bolgár filmje Ezt a filmet Kentaurnő, a hírlevél és a Vademecum Könyvklub régi, hűséges tagja ajánlotta. (A hölgy azért kapta becenevét, mert két lábbal az üzleti világban, másik két lábbal a kulturális világban áll. Az előbbiben megkeresett pénzét az utóbbira szórja el, szinte számolatlanul.) Néhány évtized múlva játszódik, amikor Törökország éppen belépni készül az EU-ba. III. Miklós belga király – egy hórihorgas, szomorú küllemű, hallgatag ember – Isztambulba látogat, hogy ott egy ajándékot adjon át a belépés emlékére. Éppen egy filmet forgatnak róla, hogy a belga nép megismerje Miklós király „emberi arcát”. Az egyszemélyes, angol stáb elkíséri őt Törökországba is. Ott kap egy fontos hírt: hazájában a szokásosnál is sokkal komolyabb politikai válság tört ki. Azonnal haza akar térni, de nem tud, mert egy természeti jelenség miatt a repülőtereket lezárják. III. Miklós azonban nem ismer lehetetlent. Háromtagú kísérete, plusz a filmes társaságában, álruhában megszökik, és elindul a Balkánon át, hogy elmondhassa élete legfontosabb beszédét, amivel összetarthatja a monarchiát, amiben maga se tudja, hogy hisz-e. Egy különleges, néhol kissé esetlen, de a komolyság és a farce határvonalán sikeresen egyensúlyozó film kerekedett ebből az ötletből. Mivel a fikció szerint ezt az anyagot az angol dokumentumfilmes forgatta, van benne életlen kép, eltévedt kameramozgás. Mindez azonban nem kelti az amatőrség érzetét. Egy néhány napos pikareszk történet, amelyben előbújnak a rejtett, emberi gyarlóságok és hibák. Még azt se érezzük hihetetlennek, hogy igen távoli bolgár és szerb vidékeken angolul lehet kommunikálni. Sok fordulat, eltévedés, a főtanácsadó és a komornyik marakodása, egy volt szerb mesterlövésznél eltöltött alkoholmámoros este után,