A
95. Ünnepi Könyvhét megnyitó beszéde
Az nem volt meglepetés, hogy Nádasdy Ádám frappáns, és helyenként vicces megnyitó beszédet mondott. Cseppet sem volt elvont és fennkölt, hanem nagyon is konkrét. Nem kellett megfeszülnünk, mint máskor, amikor irodalmunk más nagyjai tartottak lélekemelőnek szánt szózatokat „irodalmunk aktuális kérdéseiről”, ahogy a Kádár-kor párthivatalnok zsargonjában mondták egykor. Így kezdődött:
„Hölgyeim és uraim, tisztelt írók, könyvesek és olvasók! Énrólam sokan tudják, hogy angoltanár vagyok. Ismerem az angolszász kultúrát, és annak egyik legérdekesebb elemét: a pénzt. Az angolnyelvű világban szeretik a pénzt. Önök mosolyognak, de önök is tudják, hogy többféle szeretés van. Az angolok büszkék a pénzre, hogy adni tudnak, ezért olyan fontos a mindennapi életükben az adakozás, a jótékonyság. Mifelénk inkább úgy vagyunk a pénzzel, mint egy szeretővel: jó, ha gyakran találkozunk, ő csak tegye a dolgát, de aztán menjen, ne követeljen részt az igazi életünkből.”
Hamarosan a lényegre tér: „Kérem az írókat, írjanak a gazdagokról!
Van ott is baj elég. Nem az illatos kertjükről kell írni, hanem a keserű harcaikról, családon belül és kívül, az emberi természet bámulatos rondaságáról, és időnként szépségéről. Mert nehogy csak azt írják meg, hogy aki milliárdos, az gonosz és gátlástalan. Nem megítélni kell őket, hanem megírni.”
Aztán az állami kitüntetésekről ír, benne egy vicces mondattal: „És legyünk méltányosak: nem mindenki rossz író, aki állami kitüntetést kap!”
És aztán rátér mondanivalójának lényegére: „Viszont kellenek –kellenének – igazi irodalmi díjak, magándíjak, ahol művek versenyeznek, érték-alapon. Voltak ilyenek az elmúlt években, de sajnos megszűntek. Kisebb magándíjak ma is vannak, de szűkebb köröket érintenek meg. Nagyon szép dolog, hogy létezik Békés Pál-díj, Baumgarten-emlékdíj, Városmajor 48-díj és sok más. Mégis újra
kellenének nagy magándíjak, melyek a közérdeklődést is felkeltik. És ehhez bizony mecénások kellenek.”
Az egész, mindössze 5500 leütésnyi beszéd elolvasható itt, az Élet és Irodalom honlapján, egy rövid reklám megtekintése után.
Nem sokkal a megnyitó után, onnét száz méterre, a Gerbeaud-házban – egy év szünet után – kiosztották a 2024 Libri Irodalmi Díjakat. Azzal, hogy a könyvhét megnyitó beszédében NÁ erről nem vett tudomást (úgy tekintette, hogy ez a díj már nem létezik), a kritika legfinomabb eszközével élt. Amikor ő fiatal volt, akkor az Új Kritika irányzat hódított. A kritikus részéről elég, ha a szépről és jóról beszél, azt érdemes kiemelni. (Fotó: Tövissi Bence, Index)
