A Leopold Bloom Díj döntöseinek kiállítása az Új Budapest Galéréiában_631

A Leopold Bloom Díj döntőseinek kiállítása az Új Budapest Galériában Néhány hónappal ezelőtt, a Summa Artium díjas iparbáró azt írta nekem, hogy a Vademecumban olyan cikkekre vágyik, amelyek felkeltenék egyik fia, a fiatal orvos érdeklődését a kortárs képzőművészet iránt. (Mert momentán egyáltalán nem jár ilyen kiállításokra.) Akkor ezennel ezt a posztot Dr. LM-nek ajánlom.

A kétévente kiadandó Leopold Bloom Díjat nyolc éve alapította egy szállítmányozásból élő, ír műpártoló és felesége. (A Maurice Ward and Co. cég egyik fő tevékenységi területe műtárgyak kezelése, szállítása és szállítmányozása, illetve raktározása.)

A díj neve, mint köztudomású, tisztelgés az Ulysses szombathelyi származású főhőse előtt. Ezzel még nem értünk a különleges ismertetőjegyek végére. A háromtagú zsűri kötelezően külföldi szakemberekből áll. Ők válogatnak a pályázatok (idén 65) közül.

Aztán eljönnek Pestre, felkeresik a művészek műtermét, elbeszélgetnek a projektekről, aztán döntenek arról, hogy ki kapja a 10 000 eurós díjat, amelyet egy következő kiállításra lehet felhasználni.

Ugye nem kell magyarázgatni a díj jelentőségét? Alapból nemzetközi kontextusba helyezi a magyar művészetet.

A Bálnában rendezett kiállításon egyedül voltam, de ezúttal nem hiányzott a többi látogató kisugárzása, ami mindig jót tesz a kiállításélménynek.

A nyolc finalista a kortárs képzőművészet szinte minden területét lefedi: a hagyományos olajfestménytől (Ezer Ákos), a rejtélyes animáción (Szabó Eszter) és a nagyvárosokat gúnyoló installációkon át (Schmied Andi) az „agyas” projektekig (Gróf Ferenc). Volt még megejtő szépségű, poétikus videó-munka (Fabriczius Anna), egy művészpáros alkotta mozgó, villogó, vad installáció („Borsos

Lőrinc”), és egy, a képzőművészet fogalmát a zene irányába a végsőkig kitágító projekt. Ezt az utóbbi két évtizedben már jelentős nevet szerző Németh Hajnal nyújtotta be. Minden erénye ellenére nem hittem volna, hogy ő nyeri a díjat. Érdekes, befogadható, a horizontot jó értelemben tágító kiállítás. Az én abszolút kedvencem és favoritom Gróf Ferenc, régebben a Société Réaliste csoport tagja. Szeretem az itt kiállított munkáját, amely a Nemzeti Galéria összes (!) festményéből színátlagot vont. Ugyancsak ő állította ki az Eiffel torony négy pótlépcsőjét, acélból. A Leopold Bloom Díj összes finalistájáról rövid 5 perces videó is készül.Ezek nagyon tehetséges munkák, a beavatatlanokat (talán dr. LM-et is?) beszippantják.

Két kedvencemé és a nyertesé megtekinthető itt (a többit is érdemes megnézni!): Gróf Ferenc Ezer Ákos Németh Hajnal (Új Budapest Galéria, Bálna, megtekinthető 2017. november 5. A Leopold Bloom Díj kurátora Kukla Krisztián. A belépőjegy ára 1000 Ft.)