A Budapest folyóirat új ruhája A Summa Artium, a Vademecum Hírlevél kiadója eredetileg tanácsadó cégként jött létre. 2003 őszén a lekoppintani tervezett londoni szervezettől ideérkezett egy tréner, aki reggel 8-tól este 8-ig töltötte a fejünkbe a tudást (akkor még csak ketten voltunk, Hosszútávfutó személyében egyetlen munkatársam volt). Egy valamit különösen a lelkünkre kötött. „Szembe jön majd veletek néhány nagyon vonzó, kulturális projekt, de az istenért el ne kezdjétek ezeket ti magatok megvalósítani, mert abba könnyen belepusztulhattok! Láttunk erre fél tucat példát az elmúlt években.” Természetesen nem hallgattunk rá. Annak ellenére, hogy egyfajta „kulturális brókerség” és kőkemény adminisztráció a fő profilunk, van három önálló projektünk, amit napról napra működtetünk. Abból csak egyet indítottunk mi magunk (a Vademecum Könyvklubot), a másik kettő kifejlett formában húzódott a Summa ernyője alá: a Fortepan archívum és a Budapest folyóirat. Ez utóbbiról nem sok szó esett eddig. Most fordulópont előtt áll. Tudni kell, hogy ez egy nagy múltú havilap: 1945-ben indult először, majd 47-ben papírhiány(?) miatt megszűnt. Aztán 1966 és 88 között, mint egy bőségesen dotált folyóirat működött, több állásban lévő munkatárssal. A rendszerváltás szele elsodorta az egészet. 2004-ben aztán Buza Péter, a neves helytörténész, városvédő és hírlapíró (aki frissen ment nyugdíjba a Népszabadság nemrég megszüntetett Budapest mellékletének éléről) egy nap azt mondta a Nagy Budapest Törzsasztal nevű asztaltársaságban, a Spinoza Ház télikertjében: „Indítsuk újra a Budapest folyóiratot!” Rajta kívül senki nem hitt a dologban. Ő mégis összeszedte a pénzt előbb a próbaszámra, majd a próbaszám segítségével a rendes folyam megindítására.