… És következik valami ebből?
Fontos, higgadt írás jelent meg Orbán Krisztina tollából a Revizor portálon a minap Hű gazdálkodás címmel. A szerző a Nemzeti Színház 2023. évi mérlegbeszámolóját elemzi. Hogy miért azt? Mert
Vidnyánszky Attila vezérigazgató nem ad interjút. És miért van egyáltalán mérlegbeszámoló? Mert a színház nonprofit zrt formájában működik, ezért törvények kötelezik a mérlegbeszámoló és közhasznú jelentés közzétételére.
„27.140 forint: ennyi minisztériumi támogatás jutott a Nemzeti
Színház minden egyes nézőjére. A 2,9 milliárddal támogatott repertoár 129 milliós jegybevételt hozott – a Nemzeti Színház 2023-as beszámolója szerint a közönsége harmada nem fizet a megtekintett előadásért” – így szól a cikk összefoglalója, az ún. kopf.
Elmagyarázza a szerző, hogy a színházaknál az évad értelemszerűen nem esik egybe a pénzügyi évvel. Ő csakis a 2023. évi adatokból dolgozik. Beszédes összehasonlítást tesz például az egyik budapesti színházzal:
„Ha a részben vagy teljesen fővárosi fenntartású színházak közül megnézünk egy kisebb és egy jóval nagyobb társulatút, azt látjuk, hogy mérettől függetlenül egyaránt kevesebb támogatásból kell jobban teljesíteniük a Nemzetinél. Összehasonlításul egy majdnem fele akkora társulat harmadennyi támogatást, 988 milliót kap és 84 ezer fizető nézőt hoz, ők pedig a színháznak 358,9 millió forint jegybevételt: ez az Örkény, aminek a fizető közönsége tehát negyedével több, jegybevétele pedig két és félszer annyi, mint a Nemzetié. (…)
Másik végletként nézzük a Vígszínházat: a 268 munkatársával és 2,1 milliárdos támogatásával roppant sikeres üzleti mérleget és eredményt publikálhatott a tavalyi adóévről is. Egy nagyságrenddel jobb eredményt hozott mindegyik eddig vizsgált intézménynél: 1,6 milliárdos jegybevételt fizetett a 331 ezer tavalyi nézője.” Vademecum
De vannak más beszédes adatok is. A színház egyszerűen nem tudja elkölteni a sok pénzt, amit kap. Egyik évről a másikra tologat nagy összegeket. És a fizető nézők aránya az előző év óta még romlott is, csaknem 4 százalékkal.
A Nemzeti kétszer is helyreigazítást kért, egyes adatokat vitatott – de a lényegre nem reagált. Aztán a Revizoron megjelent még egy, a szerkesztőség által szignált cikk: Klasszikusok lejtmenetben. Ebből csak a leginkább leleplező bekezdést idézzük: „Udvaros Dorottya és más forrásaink szerint egy harmincnál kisebb széria egy ekkora színpadon bukásnak számít. A bukás természetesen a színházi üzemmenet normális része: bukni szabad, másképp nincs színházi innováció. Legföljebb a bukások száma nem mindegy.
A Nemzeti 47 nagyszínpadi produkciójából 28 előadás ment harmincnál kevesebbet. Ez 60 százalék.”
Tessék mondani, mi kell még ahhoz, hogy Vidnyánszky Attila vezérigazgató ne csak megbukjonmegbukjon (ez rég megtörtént), de le is váltsák?
Udvaros és Farkas interjújából jól látszanak a pőre színházszakmai hibák. A baleset körüli rémületes komédia – a visszaszívott lemondás
– jól ismert. Az azóta eltelt több mint fél év – lényegében férfiatlan és becstelen felelősség hárítással. A számok pedig magukért beszélnek. Egy rosszul vezetett, kevés előadást tartó, a magyar rendezők helyett külföldieket favorizáló, közönségre fittyet hányó színház vezetője… Vidnyánszkynak mennie kell.
A közigazgatásban azt tanultam, nem elég kimondani, hogy valami ne legyen úgy, ahogy eddig, hanem „szövegszerű javaslatot” szükséges tenni. Akkor tessék, teszek kettőt is.
Jöjjön most egy anti-Vidnyánszky – egy becsületes mesterember. Aki elé állítsanak egy nagyon egyszerű feltételrendszert. Vademecum Newsletter 950/2024 by András Török Copyright
1. Legyen minden este előadás a nagyszínpadon – kivéve a főpróba heteket.
2. A nézőszám érje el legalább a 85 százalékot.
3. A külföldi vendégrendezők száma évente nem lehet egynél több.
De van egy vadabb ötletem is, annak mintájára, ahogy 1979-ben menesztették a párthű, de bukott Marton Endrét a Nemzeti éléről. És hívták Zsámbékit és Székelyt, a Gáborokat – az akkori idők szerint szemtelenül fiatal embereket.
Hát most bízzák a színházat a két barátra: ifj. Vidnyánszky Attilára és Vecsei H. Miklósra. (Az utóbbi már úgyis házon belülre szerződött.)
Kettejük szövetsége régóta ismert. Mindketten bizonyítottak már. (Az alábbi kép forrása: momkult.)
