Ólafur Elíasson műteremháza Berlinben_702

Ólafur Elíasson műteremháza Berlinben Április elején néhány napra egy „bonding retreat”-en jártam. Hogy ez mit jelent? Én sem tudtam, sőt, lehet, hogy nem is létezik ez a kifejezés. Házigazdáim alkották meg egy vacsora alkalmával, amikor kérdőre vontam őket, hogy mit mondjak anyukámnak, hol vagyok, mit csinálok éppen. Ez valami olyat jelentett, hogy a New York-i alapítvány dolgozói eljöttek Berlinbe, és meghívták oda néhány támogatottjukat, és együtt szereztek kulturális élményeket a városban, régebbi és esetleges jövőbeni együttműködés reményében. A sok jó élmény közül is kiemelkedett az izlandi születésű képzőművész, világsztár, Ólafur Elíasson műteremházában tett látogatásunk. Az épület egy háromszintes, legalább száz éves egykori sörfőzde. Ha nincs a Felix nevű házigazda magyarázata, egyáltalán nem értettem volna, hol járok. Ipari üzem, egyetemi campus, design galéria, lakásétterem, múzeum, illetve ezek különös keveréke. Rengeteg ember sürgött a tágas, magas termekben, általában párban egyeztettek valamit, képernyőkre meredve. Kiderült, hogy az 1967-es születésű Ólafur (csak így, keresztnéven emlegette mindenki) Dániában járt művészeti főiskolára, onnét 1994ben költözött Berlinbe, ahol nagyobb nyitottságot talált. Először egyedül dolgozott, de sikerei révén egyre nagyobb projektekbe kezdett, így munkatársakat vett fel. Ma 120 (!) kollégája van. Mindezt úgy érte el, hogy kizárólag a piacról van bevétele. Tipikus termékeik a pavilon-installáció, az irodaház öltöztetés, a kortárs csillár, és nagyon sok minden más. Ma már építész iroda is működik a házon belül. Az építész végzettségű Felix azonban nem ott dolgozik. Ő volt a 15. alkalmazott, egy ideig projektigazgató, de aztán lecsatlakozott az egyik új irányhoz, ő most az Etiópiával kapcsolatos napelemes lámpa projekt vezetője. Ólafur szerint a művészet tartozik a világnak azzal, hogy javít a fennálló viszonyokon, ezért vágtak bele. Nem volt

Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook