Éttermi aranyszabályok mutatis mutandis Mint intellektuálisan gazdag, de kulináris értelemben kietlen gyerekés ifjúkort maga mögött hagyó személy talán nem véletlenül lettem útikönyvíró. Szenvedélyesen érdekeltek mindig az éttermek, ennek mélyén az a leküzdhetetlen érzés munkált, hogy imádom, ha kiszolgálnak (nem általános jellemhibáról van szó, ha úgy adódik, én is szívesen kiszolgálok másokat). Igazán nem panaszkodhatok: az elmúlt harminc évben egy szenvedélyesen és kreatívan főző nőszeméllyel élek egy háztartásban. De igazán jó éttermekbe járni idehaza és külföldön nincs elég pénzem. A Summa Artium jótevői viszont gyakran meghívnak mindenféle válogatottan jó és drága helyekre, vannak olyanok, akik tőlem várják a választást. Bízvást mondhatom, hogy az átlagosnál jóval tájékozottabb vagyok budapesti éttermek tekintetében. Most mégis sok újat tudott mondani Bede Márton, a 444.hu publicistája, aki kedvenc amerikai polihisztorom, Tyler Cowen egyik 2012-ben írott végtelenül szellemes cikkéből indul ki, az ő hat washingtoni aranyszabályát adaptálja okosan és viccesen Budapestre. Cowen hat washingtoni aranyszabálya: 1. Puccos étteremben a legkevésbé vonzó ételt rendeld! 2. Vigyázz a csinos, nevető nőkkel! 3. Menj ki a belvárosból a külvárosi bevásárlóközpontba! 4. Ismerd be, hogy nem tudsz mindent! 5. Zsákmányold ki a vendéglátóipari dolgozókat! 6. Vietnámit egyél, ne thait! Érdemes ezeken is végigmenni, de az igazán érdekes a budapesti parafrázis: 1. Ne menj puccos étterembe! 2. Vigyázz a csinos, nevető nőkkel! 3. Menj ki a belvárosból!
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.