Éjjeli féreg

Éjjeli féreg – Dan Gilroy amerikai filmje Megint egy film, amelyet elmulasztottam a moziban, nem lustaságból vagy rendetlenségből, hanem mert nem is hallottam róla. Dévédén ajánlotta a Művész moziban működő Odeon művészfilm-kölcsönző tékása. (Néhány hónapja az alagsorból felköltöztek a mozi bal oldali folyosójára.)

A film egy krimi és egy társadalmi dráma ötvözete, egy Los Angeles-i külvárosi televíziós „stringer”, Louis (Lou) Bloom története, akit a zseniális Jake Gyllenhaal alakít. Lou a film elején a társadalom peremvidékéről kitörni akaró, magányos, tanulékony, piti tolvaj.

Egyszer véletlenül tanúja lesz, hogy egy autóbalesetnél valaki filmezett, a snitteket pedig másnap meglátja a tévében. Egy lopott biciklit becserél egy egyszerű kamerára, és szerencsét próbál ő is.

Első felvételét, bármilyen primitív is technikailag, el tudja adni. A Los Angeles-i kis tévéállomás öregedő szőke bombázó hírigazgatója biztatja, és Lou valóban minden éjszaka hoz valamit. „Stringer” lesz, külső munkatárs, akit alkalmanként fizetnek. A mániákus, mindent megideologizáló Lou kannibáli energiával tör a sikerre. Előbb csak egy halott helyzetét változtatja meg, hogy fotogénebb legyen, aztán… sok minden egyebet. Elszabadul a pokol… Persze kettőn áll a vásár, jelen esetben a vevőn is…

A drámai eseménysort a vásznon mindvégig jelen lévő főszereplő viszi a hátán. Nyilván jelentős maszkmesteri segítséggel, Gyllenhaal fiziológiai értelemben is hozza a nyughatatlan, az őrültség határán táncoló, értelmes, munka- és érvényesülésvágytól égő fiatalembert.

Dumája egyszerre izgalmas, röhejes, kiismerhetetlen és félelmetes.

A kis tévéállomás élethalálharca is nagyon hiteles: a nagyok és az internet kettős szorításában vergődnek. Persze, hogy villantani szeretnének valamivel. (Nightcrawler, 2014, 117 perc, a további szerepekben Rene Russo, Riz Ahmed, Bill Paxton.)