A VIII. Budapesti Mangalica Fesztivál a Szabadság téren Mint szavazó a lehető legkisebb államot szoktam támogatni, de mint egykori kormánytisztviselő, tisztában vagyok azzal, hogy a közpénz milyen csodákat tud tenni a legkülönbözőbb területeken. Amit azonban a múlt hét végén tapasztaltam az irodám közelében, Európa egyik legszebb terén, az őszintén kíváncsivá tett. A teret már csütörtökön ellepték a mindenféle bódék, péntekre készen állt az egykori Országos Mezőgazdasági Kiállítások árusítással és popszínpaddal feldúsított mai változata. Az egyik bódésor felől aztán röfögést hallottam, és ott ért a legnagyobb meglepetés: több tucat élő mangalica is fellépett a show-n. Amennyire átláttam a konstrukciót, őket nem lehetett megvenni, csak szüleiket, nagyszüleiket, őket viszont feldolgozva, a legkülönfélébb ízesítéssel. Ez a ránézésre is több tízmilliós kiadás vajon mi célt szolgált? (A környék nyugalmának súlyos megzavarása mellett, ami nem hiszem, hogy a fő cél volt.) Egyáltalán: belföldieknek vagy külföldieknek szólt az esemény? Ennek a viszonylag új hungarikumnak, a mangalicahúsnak a népszerűsítése nemes cél. De nem külföldön kellene ezzel roadshow-zni? Sőt, nem inkább reklámkampány és vírusvideó pályázatot hirdetni, aztán ezerrel nyomatni Európában? De persze nem tartozom az agrárium szakértői közé. És nem is eszem disznóhúst. Vagy a mangalica annyira más?