45 év – Andrew Haigh brit filmje Mint a Cirko-Gejzír mozi rajongóját premier előtti vetítésre hívtak az Uránia moziba. Veretes, régi vágású, nagyon jó filmet láttam két gyermektelen nyugdíjasról, akik a hét szombatján 45. házassági évfordulójukat készülnek megünnepelni. (Hamarosan kiderül, hogy a 40. egy súlyos operáció miatt maradt el, most pótolják.) A komótosan mesélő film merev időrendben adja elő a történetet. Minden reggel ki van írva, hogy most melyik nap van, és minden nap kutyasétáltatással kezdődik. A bonyodalmat egy levél okozza. A férfi német nyelvű levelet kap Svájcból. Egy gleccser épségben „visszaadta” 50 évvel azelőtt lezuhant barátnőjét. Felmerül benne, hogy el kellene utaznia, hogy megnézze a fiatalon konzervált holttestet, de egészségi állapota ezt persze nem teszi lehetővé. Ám az ezen való agyalás napok alatt szétrázza a házasságot. Kate, a nyugdíjas tanárnő eleinte érdeklődéssel hallgatja férje régi történeteit a svájci napokról, de aztán egyszer csak elbizonytalanodik, és heves féltékenység támad benne. Aztán felmegy a padlásra, ahol férje a régi cuccait tárolja, ahol szemlátomást még nem járt. Az utolsó napok nagyon feszültek – de a rég összetrombitált partit persze nem lehet lemondani. A csendes, addig pusztán arcokon játszódó, de nagyon érdekes és feszült dráma egy hangos, vidám partin ér véget. Hatalmas örömkitörések, beszédek, táncolás, minden, ami kell. Csak az nem világos, hogy ez a sok irányukban érzett szeretet képes-e összesajtolni őket – arra a kevés időre? A dramaturgia nagyon finom, főleg elhallgatásokkal operál. Sok titok megfejtetlen marad – nyilván, mert a rendező azt akarja, hogy mindenki inkább a saját életén töprengjen. Harminc éven felüli, házasoknak való film. Nem egykönnyen feledhető.
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.