1945 török ferenc fekete fehér magyar filmje 609

1945 - Török Ferenc fekete-fehér magyar filmje Két hete a következő bejegyzést írta valamelyik Facebook ismerősöm: „Már nem a Moszkva tér Török Ferenc legjobb filmje.”

Valamelyik elővetítésen láthatta az 1945 című nagy hírű filmet, mert akkor még hátra volt a rendes premier.

Igaza volt az ismerősömnek, az 1945 az a fajta nagy film, amelyről az ember pillanatok alatt megérzi, hogy ez bizony egy életre szól, sok év múlva is fontos lesz. Méghozzá társadalomhigiéniai szempontból is: hozzájárul a múltunkkal való szembenézéshez, ami manapság legjobb indulattal is csak csigalassúsággal halad.

Mint az újsághírekből tudni lehet, ez a film közvetlenül a háború után (pontosan augusztus 11-én) játszódik, egy pokolian forró napon.

Fekete-fehérben forgatták, mert a rendező úgy gondolta, hogy ezt a komor históriát egyszerűen nem lehet színesben elmondani. Igaza volt. A színek hiánya segíti a balladai hangnemet, a sűrűséget.

Ezen a napon a történet szerint két falusi zsidó visszatér egy átlagos magyar faluba. Az egy nap alatt lepergő történetet a minden hájjal megkent jegyző szemszögéből látjuk. Bár őnála fut össze a múlt és jelen minden szála, erre a két emberre valahogy mégse emlékszik.

A két ember megjelenése teljesen felforgatja a falusiak életét, már azelőtt, hogy odaérnének a vasútállomásról, az állomásfőnök lóhalálában hozza a hírt. Mi lesz most? Mi lesz most az elzabrált vagyonnal? Az elfoglalt házakkal?

Anélkül, hogy belemerülnénk a fordulatos cselekménybe, le kell szögezni, hogy semmi sem úgy történik, ahogy a falusiak (s vele együtt a nézők) várják. Annyit talán el lehet mondani, hogy az események befolyásolják az e napra tervezett lagzit, és szinte minden más egyebet is.

A plakátokon – megérdemelten – mindenütt az erre a célra tíz-tizenöt kilóval felhizlalt Rudolf Péter jelenik meg. Nagy szerencséje lesz, ha filmen jut még neki ilyen parádés szerep, amiben ilyen ragyogó lehet.

Egyszerre formátumos természetes vezető, erőszakos férj és apa, nagy kombinátor, jó hazafi és tehetséges, egyben sunyi improvizátor, és nyilván a falu bikája.

Még azt is el lehet árulni, hogy a film váratlan befejezése nem, vagy csak áttételesen van összefüggésben a két látogatóval. A pogromközeli helyzetből nem alakul ki a készülődő vasvillás öldöklés.

A moziból azzal a sötét sejtéssel távozunk: „Úristen, mi minden vár még ezekre az átlagosan rossz emberekre a következő évtizedekben!”

Az előzetes megtekinthető itt.

(91 perc, forgatókönyv: Szántó T. Gábor, Török Ferenc, fényképezte Ragályi Elemér, látványtervező: Rajk László, vágó: Barsi Béla, a főbb szerepekben: Rudolf Péter, Tasnádi Bence, Szirtes Ági, Szarvas József, Znamenák István, Angelus Iván, Nagy Marcell, Szalontai Tünde, Nagy-Kálózy Eszter.)