140eveszeneakademiaunnepimegemlekezes

A 140 éves Zeneakadémia ünnepi megemlékezése Egyszer régebben a Summa valamilyen szolgálatot tett a Zeneakadémiának, azóta mindig meghívást kapunk az intézmény születésnapjára. Idén 140 éves lett az intézmény, ez a szokásosnál is ünnepélyesebb körítéssel járt.

Először Vigh Andrea Rektor Asszony beszélt, aki régebben a kelleténél kicsit jobban hangsúlyozta doktori címét, de már belejött a szereplésbe. Beszédébe beillesztette a Vasárnapi újság 1875. november 21-iki számában megjelent híradást: „Az országos magyar kir. zeneakadémia megnyitása vasárnap délelőtt ment végbe ünnepélyesen. A Hal tér 5-dik szám alatt fekvő helyiségbe ez alkalommal sokan gyülekeztek, hogy tanúi legyenek az intézet megnyitásának, mely Liszt Ferencz elnöksége, Erkel Ferencz igazgatása s annyi derék erő vezetése mellett nagy mértékben hivatva van előmozditani zeneművészetünk haladását. A tágas első emeleti terem egészen megtelt. Az előtérben foglaltak helyet a zeneakadémia beiratkozott fiu- és leánynövendékei négy sorban; középen állott a zongora Liszt Ferencz megkoszorúzott mellszobrával; hátul a vendégek ülőhelyei. Az ünnepély Kölcsey hymnuszával kezdődött, melyet a Nemzeti Színház énekkara adott elő. Ezután Erkel Ferencz, mint az intézet igazgatója, rövid, tartalmas beszédet olvasott fel az intézet alapításáról, czéljáról, nagy horderejéről. Éltette a királyt, ki helybenhagyta az intézet felállitását és éltette a jelenlévő közoktatási minisztert, kinek köszönhető leginkább, hogy az intézet létesült és végre éltette nagy művészhazánkfiát, Liszt Ferenczet, ki ugyan nem lehet jelen az intézet megnyitásán, de Rómából irt levelében biztositá, hogy igyekezni fog, minél hamarább hazaérkezni s működését főleg ez intézetnek szentelendni. Aztán Erkel a növendékekhez fordult, szorgalomra, buzgóságra intvén őket, mert a művészet csakis derék művészek által emelkedhetik. A beszédet több izben zajos éljenekkel kisérte a közönség. E beszéden kivül a megnyitási ünnepélyt egy kis

konczert képezte. Maleczky-Ellinger Jozefa Erkel zongora kísérete mellett két dalt énekelt, Dubez Liszt két müvét játszotta el hárfán, Odry Lehel Ábrányi egy költeményét énekelte el s végül Ruhoff játszotta el gordonkán Volkmann Róbert „Romanze”-át. Befejezésül ismét karének volt. Ez uj tanintézetben másnap, hétfőn már megkezdettek az előadások.”

(Akkor összesen 39 beiratkozott hallgató volt – ma közel nyolcszáz.)

Batta András beszédéből hamarosan kiderült, hogy azért állt a színpadon, mert a közelmúltban ő lett a Baráti Kör új elnöke.

Megköszönte a munkát elődeinek, és legjobb formáját mutatva nagyon közvetlen üdvözlő beszédet tartott, amely a mennyezeti lámpák feliratából indult ki, és felidézte a régi professzorok korholó mondását: „úgy látszik, itt csak a falnak van füle.” Mindenesetre jó volt látni/hallani, hogy a tanításon kívül megint hivatalos köze lett az intézményhez.

Ezután következett a koncert. A Zeneakadémia diákjaiból álló zenekart Ménesi Gergely vezényelte. Az első szám, Liszt Mazeppa szimfonikus költeménye (ezen a napon) biztosan meghaladta a diákok és a karmester tudását. Csörömpölő hangzás, széteső egységek, szinte kínos produkció. Hanem aztán jött Kelemen Barnabás, aki magával húzta a fiatalokat Bartók I. hegedűversenye közben. Itt mintha egy másik zenekar játszott volna. A közönség annyiszor kitapsolta a csodás formában lévő művészt, hogy egy idő után kijött és azt mondta: „A tegnap éjjeli szörnyű események emlékére kérem, hallgassák meg Bach d-moll Chaconne-ját.” (Egy barátom esküszik arra, hogy azt mondta: „a nemzeti gyásznapra való tekintettel”, és ezt nehezményezte, talán mert kormánypárti kiállásnak érezte. Milyen másképpen emlékeznek az emberek egy ilyen apróságra, ilyen rövid távon is!)

Akármit is mondott, a hegedűje sírt, nyüszített, őszintén gyászolt.)

Ráadás számnak szokatlanul hosszú volt (szokásos ideje több mint 17 perc, ott persze nem nézegettem az órámat.)

A második rész Dohnányi- illetve Kodály darabjáról nem tudok véleményt mondani – mert a szünet után észrevétlenül kisurrantam.

Megteltem zenével – a Bach Chaconne-nál nagyobbat úgy sem mutathattak már nekem aznap este.

(2015. november 14.)