Tizenegy nagyregény-adósság nyárra – mind a Buddenbrookházhoz viszonyítva A tekintélyt nem ismerő, képromboló hajlamú, zenebolond kritikus azt írja a Pesti Műsornak írott friss vezércikkében, hogy nyáron, amikor kibukkannak a tetoválások, az ember mindig könnyebb olvasmányokat keres, ő maga is. Ilyenkor felrémlik benne a kérdés: nem ez az igazi, valós vonzalmunk? Hírlevélíró semmiképpen sem tartozik az átlagos olvasók közé. A szokásos debreceni nyaralásra érkezve már sokadszor nézett körül a bájos kertes ház könyvespolcain és azt érezte, hogy itt az idő a Buddenbrook-ház című regény elolvasására. Amelyet gimnazista korában elkezdett, de unalmasnak talált és hamar abbahagyott. (A képeken látható első magyar kiadást olvasta el.) A többi ezúttal értékelt könyvet már ajánlottuk a Vademecum hírlevélben. Az ajánlott regényeket ezúttal A Buddenbrook házhoz képest értékeljük, plusz és mínusz számokkal. (-5 és +5 között pontoztunk.) Thomas Mann: A Buddenbrook ház (Egy család hanyatlása) Az 1901-ben megjelent hatalmas, hétszáz oldalas regény-katedrális nem árul zsákbamacskát: a hanyatlás és a pusztulás természetrajzát nyújtja. Az egyenes vonalú, egyenletesen csordogáló jelenetfüzérnek mégis van valami folytonos példabeszéd ereje. 1921-ben a Nyugatban találóan jegyezte meg Király György: „Thomas Mann (…) sohasem alkalmaz meztelen szimbólumokat, a szó stilisztikai értelmében, de azért minden sorával érezteti, hogy többet mond, mélyebb
jelentőségekre céloz a hétköznapi értelemnél. Mintha nagy termeken vezetne végig bennünket, minden lépés alatt megkondul a padló, minden szó, minden mozdulat különös, néha félelmetes visszhangot támaszt.” A könyv a Buddenbrook gabonakereskedő család négy nemzedékének életét meséli el, az évszámokat mindig pontosan megjelölve, 1835–77 között. A kisváros, ahol minden történik, nyilvánvalóan a Lübeck nevű Hamburg közeli Hansa város, ahol az író felnőtt. Ezt a könyvet olvasni nagyon jó volt. Nagyon lekötöttek a cselekmény fordulatai, mert a hanyatlás egyáltalán nem egyenes vonalú, hiszen ahogy a régi mondás is tartja: „Az Úristen görbe vonalon is egyenesen ír.” Ami szinte kiböki az olvasó szemét az a haladás és maradás közötti folytonos harc. A Buddenbrook-família a harmadik nemzedék idején téveszt utat, alapvetően három ok miatt. Egyrészt mert Tamás nem bír ellenállni politikai ambícióinak, és (sikerrel) indul a szenátorválasztáson, élete ettől fogva bizonyos fokig kényszerpályára kerül. Másrészt enged vonzalmainak és Amsterdamból hoz magának szépséges, zeneszerető asszonyt, aki csak nagy nehézségek árán szül neki egyetlen fiú utódot. De a harmadik ok a legfontosabb. Tamás már nem belülről vezérelt személy, hanem a látszatok, a család valós vagy vélt érdekei kormányozzák. Az üzleti élet modern hajtásaihoz rosszul alkalmazkodik. Ráadásul „székházat épít”, és az üzleti szociológiából ismert tény, hogy ez gyakran vezet cégek hanyatlásához. Ahogy haladunk előre az időben, úgy lesz az emberábrázolás egyre élet-közelibb, részletesebb. A család utolsó hajtásának, a Hannónak becézett Johann egy iskolai napja egészen filmszerűen nyomasztó. (Honnan tudta Thomas Mann, mit éreztem az Eötvös Gimnáziumban, amikor egy nap tökéletesen készületlenül jelentem meg?) A tenger iránt érzett szerelmes vágyakozása ellenben jelentősen kitágítja a regény terét. Azt a tévképzetet kelti a képzelőerővel rendelkező
olvasóban, hogy esetleg azon keresztül menekül majd el családjától. (Sajnos nem, az író ennél sokkal szomorúbb sorsot szán neki.) A regény számos meglepő fordulata a mellékszereplőkkel történik meg. Antonia házasságai, majd lányának frigye már jelzi: a családon sajátos párválasztási átok ül. A szépséges, zeneszerető Gerda családba kerülése a polgárság művészi ambícióit szimbolizálja, fájdalmas oldalakon keresztül tapasztaljuk (saját bőrünkön), hogy ez a világ örökre zárva marad a férje, Buddenbrook Tamás előtt, és nem sokkal később jön a jóvágású, zeneértő gárdatiszt, akivel felesége olyannyira jól megérti egymást… Tetszett volna Tamásnak tenyeres-talpas szülőgépet elvennie feleségül, aki több fiúgyermeket is szült volna, akik közül az egyik bizonyára alkalmas lett volna, hogy vigye a céget tovább. Tetszett volna csak a céggel, csakis a céggel törődni (ez sem egyszerű, amit a Hannóval a városban tett család- és hombár-látogatási körút alatt tapasztalhattunk meg.) Egyvalami hagyott csak kívánnivalót maga után: Lányi Viktor 1921ben megjelent, ma már éppen csak hogy elfogadható fordítása (pedig az 1954-es kiadás szerkesztője a későbbi fordító virtuóz Bartos Tibor volt, aki aligha hagyta a szöveget érintetlenül!). Ezt a fordítást Király György a Nyugat fent említett cikkében még agyba-főbe dicséri. Mi meg csak sóhajtozni tudunk: ez a fordítás már-már az élvezet útjába áll. Tessék valakinek újra fordítani! (Jelöltünk is van: Barna Imre, a Rozsban a fogó című könyv fordítója, a Summa Artium nagy barátja.) (Buddenbrooks. Verfall einer Familie, S. Fischer, 1901. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1954. Fordította Lányi Viktor. Illusztrálta Ferenczy Béni. 712 o. Ára 1500 Ft – ceruzás bejegyzés a Pataki-Berkes család könyvtárában.)
Jü Hua: Testvérek – 702 oldal
[Egy nem vérszerinti testvérpár sorsa a kulturális forradalomtól a tomboló kapitalizmusig – minden, amit valaha tudni akartunk Kínáról…] Izgalom: +5 Meglepetés: +3 Mélység: -1 Mulatság: +5 Erotika: +4 Mondatszintű stílus: -3 Villogási potenciál (klubban): +2 Tompa Andrea: Fejtől s lábtól (Kettő orvos Erdélyben) – 488 oldal [Két ember, aki csaknem elmegy egymás mellett, Trianon előtt, alatt és után. Erdély igazi története, félszavakból, mindenkinek.] Izgalom: +4 Meglepetés: +4 Mélység: 0 Mulatság: +1 Erotika: +2 Mondatszintű stílus: 0 Villogási potenciál (klubban): +3 Jonathan Littel: Jóakaratúak – 1178 oldal [Hatalmas, tolsztoji tabló a második világháborúról, többek között arról, hogy működött-e a jogállam a németek részére a Harmadik Birodalomban. (Működött.)] Izgalom: +5 Meglepetés: +3 Mélység: -1 Mulatság: 0
Erotika: +2 Mondatszintű stílus: -2 Villogási potenciál (klubban): 0 Daniel Pennac: Testnapló – 419 oldal Egy férfiember teste mögül kilátszik a 20. századi Franciaország – avagy miért dőreség félni az öregségtől.] Izgalom: +3 Meglepetés: +2 Mélység: -3 Mulatság: +2 Erotika: +3 Mondatszintű stílus: -2 Villogási potenciál (klubban): +1 James Joyce: Ulysses – 688 oldal [A világirodalom legkomplexebb regénye – a Szombathelyről kivándorolt Leopold Bloomról. Új, négy fiatal tudós bizottsági fordításában. Most meg lehet érteni!] Izgalom: 0 Meglepetés: -2 Mélység: 0 Mulatság: +2 Erotika: +2 Mondatszintű stílus: -1 Villogási potenciál (klubban): +5 Orhan Pamuk: Hó – 712 oldal [Törökország keleti határvárosa a hó fogságában. Nobel díjat érő tragikomikus történet, ami után az olvasó hálát ad a sorsnak, hogy Magyarország csak ketté van szakadva, még lehetne több felé is...]
Izgalom: +3 Meglepetés: +5 Mélység: -2 Mulatság: +5 Erotika: +3 Mondatszintű stílus: -1 Villogási potenciál (klubban): -2 Nádas Péter: Párhuzamos történetek I-II-III – 1524 oldal [Egy másik Nobel-díjat érő regény, benne Európa múltja, jelene és jövője, benne a világirodalom leghosszabb taxi-utazásával (még most is tart!) és a magyar irodalom vitán felül legrészletesebb ágyjelenetével (38 oldal).] Izgalom: +3 Meglepetés: +4 Mélység: 0 Mulatság: -2 Erotika: +5 Mondatszintű stílus: +2 Villogási potenciál (klubban): +5 Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei – 750 oldal [India fogantatása és felnövekedése, azon gyerekek sorsán keresztül, akik a független India kikiáltásakor születtek.] Izgalom: +3 Meglepetés: +5 Mélység: -2 Mulatság: +3 Erotika: +2 Mondatszintű stílus: -2 Villogási potenciál (klubban): +2
Kun Árpád: Boldog észak – 434 oldal [Mágikus és szépséges, sőt realista, sőtsőt igaznak füllentett történet, amely 1/3 rész Beninben, 2/3 részt Norvégiában játszódik, egyetlen magyar szereplő nélkül.] Izgalom: +2 Meglepetés: +3 Mélység: 0 Mulatság: +3 Erotika: +1 Mondatszintű stílus: -2 Villogási potenciál (klubban): +2 Jonathan Franzen: Javítások – 630 oldal [Hatalmas regényeposz a 9/11 előtti posztmodern Amerikáról. Két szülő és három széttartó pályájú felnőtt gyerek.] Izgalom:+4 Meglepetés: +4 Mélység: 0 Mulatság: +2 Erotika: +3 Mondatszintű stílus: -2 Villogási potenciál (klubban): +1 Pierre Lemaître: Viszontlátásra odafent – 520 oldal [Francia történet az I. világháború utolsó napjairól és arról, ami utána következett. Két svindli izgalmas története.] Izgalom: +5 Meglepetés: +5 Mélység: -3 Mulatság: +2
Erotika: 0 Mondatszintű stílus: -2 Villogási potenciál (klubban): +1